Értelmesen

Ez a cikk az előzőnek a közvetlen folytatása. Ott láthattuk, hogy az Alapító Atyák ugyan megengedték egy, a Bank of England-hez hasonló központi bank létrehozását magánembereknek, de mindössze négy év után megszüntették a bank működési engedélyét. Thomas Jefferson például így vélekedett erről a bankról:
„Ha az amerikai emberek valaha is hagyják, hogy magánbankok irányítsák pénzük kibocsátását, akkor először az infláció, majd a defláció révén, a bankok, és a körülöttük kinövő vállalatok minden tulajdonuktól megfosztják őket, míg végül a gyermekeik hontalanul ébrednek a földrészen, amit apáik hódítottak meg."
Jefferson próféta volt, gondoljunk csak bele, hogy mi folyik manapság a világban! De majd konkrét példákat is látunk a későbbiekben, amikor (egyes) bankok jól jártak az ún. gazdasági válságok során.

Nézzünk egy másik véleményt egy másik Alapító Atyától, Morris kormányzótól (nincs rokonság közte és Robert Morris között). Ő így fogalmazott James Madisonnak írt levelében 1787. július 2-án:
"A gazdagok mindent elkövetnek majd, hogy kialakítsák uralmukat, és rabszolgává tegyék a többieket. Mindig is ezt tették. Mindig is ezt fogják tenni? Ugyanaz lesz a hatása itt is, mint máshol, ha csak mi, a kormány (hatalma) által nem tartjuk őket kordában."
Nemes és becsületes gondolatok. Sajnos az évtizedek alatt Amerikában és szerte a világon elfeledkeztek erről a (demokratikusan megválasztott) politikusok. De most lássuk a (nemzetközi) bankárok második támadását az USA pénzügyi rendszere ellen!

Miután 1785-ben megszüntették a Bank of North America központi szerepét, Hamiltonék (ő, Robert Morris és Thomas Willing) támadásba lendültek, és az Alkotmányozó Gyűlésen (1787) meggyőzték a Kongresszus küldötteinek többségét, hogy igenis szükség van egy ilyen magántulajdonú központi bankra. A küldöttek féltek az olyan inflációtól, mint ami a függetlenségi háború idején volt. Elfelejtették, hogy előtte a „Telepes Cédula” milyen jól működött. Érdekes módon az USA Alkotmánya nem szól semmit erről a témáról……

Elgondolkodtató Hamilton mondata egyik levelében, amit Robert Morrisnak írt:
"Az államadósság, amennyiben az nem túlzott mértékű, áldás lesz nemzetünknek."
Eléggé „érdekes” gondolkodás, én nem látom benne a racionalitást.

1791-ben erőfeszítéseik jutalmat nyertek. A Kongresszus (kiélezett vita után) megadta az új banknak 20 évre az engedélyt. A bank a First Bank of the United States nevet kapta, ezzel is titkolva, hogy magántulajdonban van. A Bank monopóliumot kapott az amerikai fizetőeszköz nyomása felett, noha tőkéjének 80%-a magánbefektetők kezében volt. A maradék 20%-ot az állam birtokolta, de ennek célja nem az irányítás volt, hanem a tőke biztosítása. (Sok évvel később az a szóbeszéd járta, hogy a Rothschildok voltak a First Bank of the United States hátterében munkálkodó hatalom. A Rotschildokról a következő cikkben írok.) Hasonlóan a Bank of England-hez, itt sem derült ki sohasem az eredeti befektetők neve……..

Hogy is alapították meg a bankot? Hamilton a következő tervet nyújtotta be a Kongresszusnak: A bank 10 millió dollár alaptőkével rendelkezzen. Ebből 2 millió dollárnyit az USA kormánya vegyen meg részvényekben. Mi volt itt a probléma? Az USA kormányának nem volt ennyi pénze (ez rengeteg pénz volt akkoriban). Hamilton javaslatára a kormány kölcsönvette (!!) a banktól a 2 millió dollárt, amit aztán 10 év alatt, évenként azonos nagyságú részletekben visszafizethetett. Nem tudom, de csak nekem tűnik ez csalásnak? Olyan pénzekkel dobálóztak, amiknek nem volt fedezete, és nem is léteztek. Nem is beszélve a maradék 80%-ról: a részvényeket a nyilvánosságnak árulták mind az USA-ban, mind külföldön. És hogyan fizethettek a vevők? Mindössze a megvásárolt részvények negyedét kellett ezüstben vagy aranyban kifizetni, a maradék lehetett kötvény, vagy más részvény, papírpénz, stb…….

Így technikailag a banknak csupán 500,000 dollárnyi „igazi” pénze volt folyamatosan, és ebből fedezték a maximum 10 millió dollárnyi hiteleket. Ez a részleges fedezetű bankrendszer „gyönyörű” példája. És mi volt a bank elsődleges szerepe? Nem az állam vagyonának őrzése és működésének finanszírozása. Nem. A bank elsősorban hiteleket osztogatott magánembereknek és vállalkozásoknak. És ennek az intézménynek volt monopóliuma a pénznyomtatás felett! (Ez azóta megváltozott. A központi bankok most már csak az államnak adnak kölcsönöket. Majd látjuk a következő cikkben, hogy ez Rotschild ötlet volt.)

A bankot annak idején úgy állították be a Kongresszus előtt, mint a bankrendszer stabilitásának és az infláció elkerülésének garanciáját. Ennek ellenére mi történt? Az első öt évben az USA kormánya 8,2 millió dollárt vett kölcsön a banktól. Ugyanebben az ötéves időszakban az árak 72%-al növekedtek. (Ez nem annyira meglepő, ha az osztogatott pénz mögött nem volt semmiféle „igazi” érték.) Jefferson így fogalmazott frusztráltságában: "Bárcsak lehetséges lenne egy egyszerű alkotmánymódosítással elvenni a szövetségi kormánytól a hatalmat, hogy kölcsönt vegyen fel."

1795-ben Hamilton helyét Oliver Wolcott Jr. vette át a Kincstár élén. Láthattuk, hogy a kormány ebben az időszakban hatalmas összegeket vett fel a banktól, mert az állam működtetéséhez egyre több pénzre volt szüksége. Két választási lehetőség volt a pénzhez jutáshoz: vagy az adókat emelik, vagy a kormány részesedését eladják a bankban. Az utóbbit választották…..(no comment).

A First Bank of the United States 1811-ig élt. Ekkor törvényjavaslatot terjesztettek a Kongresszus elé, melyben javasolták a bank működési engedélyének megújítását. Heves vita kerekedett a javaslatból. A sajtó nyíltan támadta a bankot, „szélhámosnak, keselyűnek, viperának, kobrának” titulálták. A közhangulat és a Kongresszus egyre inkább bankellenessé vált. Állítólag Nathan Rotschild megfenyegette az USA-t, hogy amennyiben nem újítják meg a bank működési engedélyét, akkor „katasztrófális” háborúban találják magukat. Ekkoriban James Madison volt az elnök, aki a kezdetektől fogva a bank ellensége volt. Alelnöke George Clinton segítségével elérték, hogy a bank működési engedélyét ne újítsák meg (Egy szavazaton múlott a dolog.). Öt hónap múlva az USA hadban állt Nagy-Britanniával (1812-es háború)………. 

A hadüzenetet ugyan az USA küldte, de a háborúnak számos oka volt. A britek támogatták az USA-ellenes indiánokat, akadályozták az amerikaiak franciákkal való kereskedelmét, és amerikai hajókat támadtak meg, dezertőrök után kutatva. Mindennek oka az volt, hogy Britannia folyamatos háborúban állt Napóleonnal. (Napóleon amúgy eléggé felvilágosult ember volt, aki korlátozni akarta a bankárok hatalmát. Ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor ő igazából a Bank of England ellen harcolt az évek során. Amikor épp béke volt, akkor a Bank of England sorra pénzelte a franciák ellenségeit, hogy azok hadseregeket állítsanak fel. Napóleon a „kontinentális zárlatot” is azért találta ki, hogy Britanniát gazdaságilag tönkretegye….) Az amerikaiak szerencséje, hogy a napóleoni háborúk miatt az 1812-es háború nem végződött katasztrófával. A britek súlyos vereségeket mértek rájuk, de döntő győzelmet nem tudtak aratni.

A háború után alig 4 évvel egy újabb magántulajdonú központi bankot hoztak létre. Ez volt a Second Bank of United States. Az alapítása teljesen hasonló körülmények között zajlott le, mint az elődje esetén. Az alapításának oka a háború miatti infláció és az állam eladósodottsága volt. Működése teljesen hasonlatos volt az elődjéhez. Alig 12 év alatt az amerikaiaknak elegük lett a bankból, és olyan elnököt választottak meg Andrew Jackson személyében, aki ősellensége volt a banknak. De erről majd a kettővel későbbi cikkben!

Nagyon egyszerű és tényleg látható lesz vele sok részecske, szúnyoglárva, kosz és mindenféle élőlény a vízben. Gyerekeknek kiváló, próbáljátok ki otthon, küldjetek róla videót! Csak egy olcsó zöld lézer és valami fecskendő (szemcseppentő, szívószál, stb) kell hozzá!

Nézzük meg hogyan készül:

Szerintem a felbontása elég lehet a baktériumi szintig. Először ne csapvízzel próbálkozz, mert abban nem lesz sok látnivaló! Ha egy vércseppet szeretnél megnézni vele, nem fog működni, mert a lézerfény nem fog igazán átmenni rajta, higítani kell a vércseppet! Egyébként a felnőtteknek is jó kísérlet, jól megfigyelhetik az interferenciát és az Airy korongokat hála a lézerfénynek, mint koherens fényforrásnak. :)

Nem szakterületem, de megpróbálom egyszerűen leírni: ebben az esetben a csepp nyilván egy szórólencseként működik, ezért a párhuzamos fénnyaláb szétterül a falon. A következő a mocskos helyzet. Szó szerint, ugyanis a mocskot, piszkot, állatkákat amik a fény útjában vannak és a fény mellettük elhalad, árnyékot képeznek ami úgyanúgy szétterül a falon. Mint ahogy ha téged a Napból érkező fény útjába teszlek, árnyékod lesz, csak itt még szét is terül, felnagyítódik. Aztán azért vannak a kis részecskék körül "hullámok fényből", mert ezen testek mérete a fény hullámhossz tartományától nem esnek messze (a te árnyékod körül nincsenek látható hullámok) és mert a lézerfény koherens fényforrás. Akkor koherens két fényhullám, ha a fényforrásuk helye nem változik és a frekvenciájuk azonos, ez a lézernél rendben van. Ilyen esetben már hullámként viselkedik a fény és tulajdonképpen több fényhullám interferenciaképét látjuk. Ez a kép pirosban azt próbálja bemutatni, hogy két ilyen kicsi részecskét csak akkor tudunk megkülönböztetni egymástól ha azok a korongok elkülönülnek, mert a részecskék legalább akkora távolságra vannak egymástól. Ez a távolság a megfigyelő fény hullámhosszától is függ, mert a korongok mérete függ a hullámhossztól és a felbontóképesség jobb ha kisebb a hullámhossz. A vörös lézer kb 700 nm, a zöld kb 500-550 nm hullámhosszúságú, ezért jobb a felbontás a zöld lézerrel.

Kb röviden tömören ennyi. Van kérdés?

Még rövidebben, a csepp mint szórólencse szétteríti a lézerfényt, így nagyít. Az állatkák árnyékát is felnagyítja.

Ezt láttad már?

Ablak az egéren

Bakteriális fertőzés a mikroszkópban

Hogyan menj szembe az orvosokkal (és fertőzd meg a feleséged egy új baktériummal) a Nobel díjért

És ez csak az első találkozó ára. Egyik ismerőson lájkolta az egyik kinesio tape oldalt a Facebook-on, én pedig megnéztem mi is ez a kinesio tape? Működik a dolog vagy újabb áltudományos átverésről van szó? Utánajártam.

Mit ígérnek?

A kinesio tape elsősorban mindenféle izomfájdalmakra ígér megoldást, ezért sportolóknak, vagy mindenkinek ajánlják akinek izomproblémái vannak. Bővítik a kört a vállficam, térdproblémák, vádligörcs, de még a menstruációs fájdalom témákkal is. Ezenkívül még a színek is mást és mást jelentenek…

Sok mindenről, főleg az áldásos hatásról írnak, de igazán nem lehet megtudni, hogy hogyan is működik ez a nyúlékony tapasz! Egyszerűen bennem bizonytalanságot kelt, ha nincs ott világosan hogyan működik.

Megnéztem angol nyelvű oldalakat is, kiderült, hogy korábban fennt volt a hatásmechanizmus, de azóta ezt is eltávolították:

“Your pain sensors are located between the epidermis and the dermis, the first and second layers of your skin, so I thought that if I applied tape to the pain it would lift the epidermis slightly up and make a space between the two layers. This would in turn allow blood to flow more easily to the injured area. But you can use the tape in lots of ways, depending on the width and the amount of stretch.”

Tehát arról van szó, hogy a bőr két rétegét széthúzza, köztük valami hely képződik, így a fájdalomérző receptorok (amik a két réteg közt vannak) megkönnyebbülnek és persze a vér is könnyebben áramlik.

Ez az egyik legnagyobb baromság amit valaha hallottam, hogyan gondolhatja bárki, hogy a bőr két rétegét szét lehet választani és köztük valami hely képződik??? Ráadásul a tapasz hogyan fejtene ki ilyen irányú erőt? Értem már miért nincs fennt ez a honlapon…

Bizonyíték?

De menjünk tovább, lehet hogy az én diplomám kevés ehhez, lehet hogy vannak vizsgálatok, tesztek amik igazolják. Meglepő módon vannak ilyenek. Beszéljünk erről:

Csak néhány dolgot említek. A vizsgálatot 42 emberen végezték, de leírják hogy 64-el kezdtek. 18 embert azért dobtak ki, mert nem feleltek meg a kritériumoknak:

“the exclusion criteria were chosen in an attempt to eliminate subjects with pathology that would be less likely to respond to the selected taping intervention”

Tehát eleve kb az emberek harmadát kizárták, mert nem valószínű hogy reagáltak volna a kezelésre… Úgymond kierőszakolják a pozitív eredményt.

Aztán hogy mennyire volt úgynevezett kettős vak ez a tesz:

“The primary author is a certified Kinesio Taping practitioner and applied all the taping procedures.”

Kiderül, hogy egyáltalán nem volt kettős vak, mert az az ember rakta fel a tapaszokat és a színlelt tapaszokat, aki kinesio tape praktizáló és akinek az az érdeke hogy pozitív eredmény szülessen.

Ezenkívül a képek alapján egyértelmű melyik az igazi és melyik a színlelt kezelés, ráadásul a végén megemlítik ők is, hogy előzőleg erős placebo hatást mutattak ki a tapaszokkal, vagyis nem működött!

De elérhetőek nem általuk készített vizsgálatok is ezen az oldalon. Ezek gyakorlatilag azt hozzák ki eredményül, hogy a kinesio tapasz nem működik! Erről ennyit. Valószínű nem sok ember fogja letölteni ezeket a vizsgálati eredményeket.

Bármennyire is szeretném hogy működjön, az a helyzet hogy nem működik. Az egyetlen hatása placebo hatás. Szerintem ne erre pazaroljuk a pénzünket! Lehet, hogy nehéz elfogadni az igazságot, de arra kérek mindenkit gondoljon bele: tényleg működhet? Tényleg szét lehet választani a bőr két rétegét egy tapasszal, ami nem is hat a bőrre olyan függőleges irányú erővel? Ez egy újabb áltudományos pénzszerzés, aminek hatását a vizsgálatok nem tudják kimutatni.

Ezt láttad már?

Hologramos energia karkötő

Mi a baj az asztrológiával?

Méregtelenítés lábfürdővel

Lúgosítsunk?

A mai cikk a Bank of England tevékenységének egyik következményével, nevezetesen az amerikai függetlenségi háborúval foglalkozik. Sokan azt gondolják, hogy az amerikai kolóniák azért lázadtak fel, mert „annyira vágytak a függetlenségre, meg a szabadságra”. Ez részben igaz, de majd látni fogjuk, hogy a háború FŐ oka pénzügyi volt. A britek zsarnoksága ugyanis leginkább az adókban és a vámokban látszódott meg. De nézzük meg az előzményeket!

A 18. század közepére Nagy-Britannia (ekkor már így nevezték) hatalmas adósságokat halmozott fel (főleg a Bank of England felé), mivel négy nagyobb háborúban (spanyol örökösödési háború, osztrák örökösödési háború, a négyes szövetség háborúja és végül a hétéves háború) vett részt. Hogy ki tudja fizetni a kamatokat a banknak, III. György király 1765-ben megemelte az amerikai kolóniák adóit. Ez azonban csak az egyik tényező volt az anyaország és a gyarmatok közötti feszültség fokozódásában.

A brit gazdaság ebben az időben virágzott, viszont a vállalkozásai sokkal többet termeltek, mint amennyit az ország el tudott fogyasztani. Kellett tehát találni egy új piacot, ahol a brit termékeket el lehetett adni. Ennek Észak-Amerika tökéletesen megfelelt. Azonban a 17. század közepéig az amerikai gyarmatok még viszonylag szegények voltak, mert súlyos hiány volt értékes fémpénzekből, amelyekkel kereskedhettek volna (A brit kereskedők ezért például kedvező hitelfeltételekkel adták az áruikat). Hogy fejlesszék a gazdaságot, és ki tudják fizetni a kereskedőket, a gyarmatok saját papírpénzt kezdtek nyomtatni. Nem mindegyik volt sikeres, azonban némelyik, pl. a „telepes cédula” (Colonial scrip vagy script) működött, mivel ezt a köz érdekében nyomtatták, és adósságmentes volt. Hogy miért volt adósságmentes? Mert nem volt mögötte fedezet (tehát nem az arany vagy ezüst alapján állapították meg értékét), hanem ún. „rendeleti pénz” (fiat money) volt. Vagyis értékét kormányzati törvénykezés határozta meg. (Kiegészítés: manapság már minden jelentősebb valuta rendeleti pénz, az arany standardot elhagyták.)

Ennek következménye az lett, hogy a gyarmatok gazdasága felvirágzott, és szinte nulla volt a munkanélküliség. Azonban volt egy hátulütője ennek a pénznek, legalábbis a britek számára. A kolóniák több pénzt nyomtattak, mint amennyi az adózás folyamán kikerült a körforgásból. Így a „telepes cédula” egyre inkább elértéktelenedett a fonttal szemben, ami rendkívül rosszul érintette a brit kereskedőket. A brit Parlament válaszul megszavazta a Currency Act 1751-et, mely alapján a jövőben korlátozták a papírpénz kibocsátásának mértékét, de megengedték, hogy a meglévő papírpénzzel a köztartozásokat, pl. adók kifizessék. Ugyanakkor tilos lett a magán jellegű tartozásokat, pl. a kereskedőket így kifizetni. Ennek ellenére a törvény nem tette tönkre a gyarmatok gazdaságát. Hogy miért nem, az megérthető Benjamin Franklin válaszából, amikor a Bank of England hivatalnokai kérdezték a gyarmatok új pénzéről:
"Ez egyszerű. A gyarmatokon saját pénzünket használjuk. Telepes Cédula a neve. Arányosan annyit bocsátunk ki, amennyit a kereskedelem és az ipar igényel ahhoz, hogy a termékek könnyedén kerüljenek a termelőktől a fogyasztókhoz. Ily módon magunk szabályozzuk saját pénzünk vásárlóerejét, és nem kell kamatot fizetnünk érte senkinek."

Könnyen belátható, hogyan is kellett reagálnia erre a Bank of England-nek (a brit államnak). Nem engedhették meg, hogy a gyarmataik így kikerüljenek az irányításuk alól. (Ekkoriban még 13 különböző gyarmat volt Észak-Amerikában, de ezek, például a közös pénz miatt egyre inkább szorosabb kapcsolatot építettek ki egymással.) A Currency Act 1751 csak az első lépés volt. 1764-ben megszavazták az újabb Currency Act-et. Ez ugyan nem korlátozta a papírpénz nyomtatását, de betiltotta annak törvényes fizetőeszközként való használatát a jövőben. Magyarul a gyarmatokat rákényszerítették az arany és ezüstpénzek használatára. A cikk elején láttuk, hogy Észak-Amerikában hiány volt a fémpénzekből. A gyarmatok számára a következmények katasztrofálisak voltak. Franklin így ír erről az önéletrajzában:
"Egyik évben a feltételek olyannyira visszájára fordultak, hogy a jólét kora véget ért, és oly mértékű hanyatlás köszöntött be, hogy a gyarmatok utcáin megjelentek a munkanélküli tömegek. A gyarmatok örömmel elviseltek volna egy kis adót a teán és más dolgokon, ha Anglia nem vette volna el a gyarmatoktól a saját pénzüket, ami munkanélküliséget és elégedetlenséget eredményezett. A telepesek képtelensége, hogy véglegesen megszerezzék a jogot saját pénzük kibocsátására III. Györgytől és a nemzetközi bankároktól, volt a Függetlenségi Háború ELSŐDLEGES oka." (kiemelés tőlem)

A gyarmatok el akarták érni, hogy adóikat saját maguk határozzák meg. Azzal érveltek, hogy a gyarmatokra nem vethetnek ki újabb adókat, mert ők nincsenek képviselve a brit Parlamentben, pedig ők is brit állampolgárok. De a brit állam újabb és újabb adókat, vámokat és terheket rakott a vállaikra, mint például a Sugar Act 1764 vagy a Stamp Act 1765. A feszültség egyre inkább nőtt. Különösen jellemző John Hancock esete. (Ő többek között arról híres, hogy a Függetlenségi Nyilatkozatot hatalmas betűkkel írta alá.) Hancock gazdag kereskedő volt, miután megörökölte nagybátyja sikeres import vállalkozását. Karrierje kezdetén a Birodalom lojális híve volt, de az évek során egyre inkább a gyarmatok ügyét kezdte támogatni. A vámok ugyanis rettenetesen megnehezítették a vállalkozásának működését. Többször szembekerült a törvénnyel, de a leghíresebb eset a Liberty nevű hajójának ügye volt 1768-ban. Ez a hajó bort szállított Madeiráról, és május 9-én este kikötött Bostonban. A vámosok másnap reggel vizsgálták meg a hajót, habár két vámos az éjszaka folyamán is a hajón maradt. A reggeli vámvizsgálat során azt vették észre, hogy a hajó rakodótere csak negyed részig volt megtöltve boroshordókkal. Hancock ki is fizette az ennek megfelelő vámot, de a vámosok azt gyanították, hogy csempészett, és előző éjjel kirakodták a többi hordót. Erre semmiféle bizonyítékuk sem volt, de bírósági ügy lett belőle, melyben megvádolták Hancock-ot. A bírósági ügyek akkoriban az Admiralitás elé kerültek. Itt nem volt esküdtszék, és a bírók öt százalékot megkaptak az elkobzott rakományból, ha a vádlottat bűnösnek találták! Két bírósági tárgyalás is lezajlott, az elsőben elkobozták Hancock-tól a hajót. A második tárgyalás öt hónapig elhúzódott, mely során nem mindig engedték meg a védőügyvédnek (John Adams), hogy kikérdezze a szemtanúkat. A vádat végül indoklás nélkül elejtették………

1775-ben kitört az amerikai függetlenségi háború. Addigra a gyarmatok arany és ezüst készlete kimerült, ezért saját papírpénzt (Continental „dollár”) kellett nyomtatniuk a háború finanszírozására. A háború alatt a pénz jelentősen elértéktelenedett, mert az egyes államok saját pénzt is nyomtattak, és tevékenységüket nem koordinálták a Kongresszussal. 1781 májusára a Continental annyira elértéktelenedett, hogy megszűnt a használata. A Kongresszus ekkor engedélyezte Robert Morrisnak, egy vagyonos embernek (hadiiparban kereskedett), hogy alapítson egy központi bankot. Ez lett a Bank of North America. Morris, karöltve Alexander Hamiltonnal, már hónapokkal korábban lobbizott a Kongresszusnál, hogy hozzanak létre egy ilyen bankot.      

A Bank of North America számára a Bank of England szolgált mintául. Engedélyezték a részleges fedezetű bankrendszert, ami azt jelenti, hogy kikölcsönözhetett olyan pénzt, amivel nem is rendelkezett, és aztán kamatot szedhetett érte. A bank alapszabálya szerint magán befektetőknek kellett betenniük a 400000 dollárnyi törzstőkét. Amikor azonban Morris nem tudta összeszedni a pénzbetétet, arcátlanul kihasználta politikai befolyását, hogy a kormány aranyat helyezzen letétbe a bankban, amit Franciaország és Hollandia kölcsönzött az amerikai Kongresszusnak. Ez alapján aztán a bankból pénzt kölcsönzött magának és barátainak, hogy ebből fizessék a bank részvényeit. És, akárcsak a Bank of England, a bank monopóliumot kapott a nemzeti valuta felett.

Az előző bekezdés információiból csak annyit találtam meg, hogy a bank tényleg megkapta az államtól az aranyat, a többit nem tudom megerősíteni. Ami viszont tény, és megerősíteni látszik az előbb leírtakat, hogy mindössze négy évvel később a bank működési engedélyét nem újították meg. (A bank tovább működött, de elvesztette központi bank szerepét.) Az is tény, hogy a bank működésének négy éve alatt (1781-1785) az amerikai valuta értéke tovább zuhant. A központi bank szerepétől való megfosztás indoklása az volt, hogy a bankban „megnőtt a külföldi befolyás, alaptalan hiteleket nyújtott és tisztességtelen versenyt folytatott a többi, állami bankkal szemben”. A bankot tönkretevők egyik vezéregyénisége William Findley pennsylvaniai képviselő volt. Ő így érvelt:
"Ennek az intézménynek, amelynek egyetlen alapelve a kapzsiság, sosem fog változni a célkitűzése: az állam összes vagyonának, hatalmának és befolyásának megkaparintása."

A következő cikk témája Morris és Hamilton, valamint a Kongersszus (Alapító Atyák) harcáról fog szólni. Morris és Hamilton, valamint Thomas Willing, a Bank of North America elnöke ugyanis nem nyugodott bele a vereségbe, és elérték, hogy 1791-ben egy újabb központi bankot hozzanak létre a vezetésükkel.

Egy kis szünet után egy előadást hoztam nektek! Most, a leminősítésünk után aktuális téma: Ha kíváncsi vagy mi a válság oka, mi legyen a devizahitelekkel, mi lesz az euróval, szétesik Európa vagy sem, merre tart a világ, mire lehet számítani a következő fél évben és hasonló témákra, akkor mindenképpen nézd meg Kiss Imre egy héttel ezelőtti előadását!

Nekem nem kéne kétszer mondani! Szerintem nem szakembereknek készült, egész jól érthető! Sajnos 13 részletben van fennt a Youtube-on, de legalább ingyen és az első három részletet itt is megtalálod: 

1. Bevezető: Merre tart a világ?
2. Általános piaci helyzet
3. Milyen alakú lesz a recesszió?
4. Amerika helyzete
5. Európa helyzete
6. A VIX index és a részvénypiacok
7. A hazai devizaalapú hitelezésről
8. Az EUR/HUF keresztárfolyamról
9. A forint és az OTP helyzete a közép-európai régióban
10. Mibe érdemes most fektetni? (2011. novemberében)
11. Kína és a jüan: Dupla profit hosszú távon
12. Mibe érdemes rövid távon fektetni (2011. novemberében)
13. Hogyan érdemes megtakarításokban gondolkodni manapság?

Remélem segít jó döntéseket hozni.

Ezt láttad már?

Felelősség

Hogyan irányítják a bankárok a világot?

Miért nem kellett volna engedi a devizahitelezést?

Időrendben elérkeztünk a cikksorozat talán legfontosabb mérföldkövéhez. Ez pedig a Bank of England megalapítása 1694-ben. Egy ismerősöm, aki több közgazdaságtant tanult, mint én, rámutatott, hogy ez nem a világ első központi bankja, hanem csak a második, mert a svédeknél előbb hozták létre, 1668-ban. Utánanéztem, valóban ez a helyzet. De érdekes módon mindkét országban teljesen hasonlóak voltak a körülmények létrehozásaik előtt (lásd alább).

Az előző cikket VIII. Henriknél fejeztem be. Mint láttuk, az ő uralkodása alatt a pénzváltók hatalma megnőtt. Ez azonban megváltozott Mária és Erzsébet királynő uralkodása alatt. Mindketten megpróbálták visszaszerezni a hatalmat a pénzkibocsátás felett. Erzsébet például a saját kincstárából veretett arany és ezüst érméket. A következő uralkodó, I. Jakab teljesen más politikát folytatott. Békét kötött a franciákkal és a spanyolokkal, valamint alacsony adókat vetett ki. A sok korábbi háborúskodás, valamint I. Jakab gazdaságpolitikája üresen hagyta a kincstárat, ami ráadásul még jobban eladósodott, azonban ennek mértéke az európai hatalmak közül még mindig a legkisebb volt. A következő uralkodó I. Károly volt. Ő háborúkat szeretett volna folytatni, de a kincstára üres volt. Meg kell említeni, hogy ekkoriban Angliában voltak a legalacsonyabbak az adók, ráadásul nem is volt hivatalos „fogyasztási” vagy más közvetlen adóforma. I. Károly új adókat akart kivetni, de ehhez a Parlament jóváhagyása kellett. Őket megkerülve elővett régi, feudális jellegű törvényeket, amelyeket adóként (Ship Money, Distraint of Knighthood) be tudott szedni. Ezáltal nagyon népszerűtlenné vált. Ehhez pedig még hozzájárult az is, hogy katolikus érzelmű volt.

Uralkodásának a következménye az angol polgárháború lett. Itt két oldal harcolt egymással: a royalisták és a parlament pártiak. Maga a háború elég szövevényes volt, ezért nem is kívánom hosszabban taglalni, csak egy dolgot említenék meg. A pénzváltók a parlament pártiakat támogatták, azon belül is Oliver Cromwellt. Szokás mondani, hogy a háború az egyik legjobb üzlet (a hitelezők számára), mert hatalmas adósságokat generál. Ezeket pedig fedezni kell valamiféle bevétellel. Cromwell többek között közvetlen adóztatással finanszírozta hadjáratait. Miután pedig megszilárdította hatalmát Angliában, háborúkat indított Írország és Hollandia ellen. A polgárháború úgy ért véget, hogy Anglia alkotmányos monarchia lett, és visszaállították a Stuart-dinasztia hatalmát. A trónra II. Károly került (I. Károly fia), akit később II. Jakab követett. A két király követte Cromwell aggresszív politikáját, és háborúskodás (főleg a hollandokkal) jellemezte az uralkodásaikat.

Mindkettejük „katolikus érzelmű” politikát folytatott, és emiatt folyamatosan vitában álltak a Parlamenttel. Láthattuk az előző cikkben, hogy a katolikus vallás alapvetően és szigorúan véve nem kedvez a pénzváltók tevékenységének. Mi történt ezután? (Ki is lehetne találni, főleg az elkövetkező cikkek alapján.) Forradalom. És ki került a trónra? Orániai Vilmos, egy holland, akit persze az angol és az amszterdami bankárok erőteljesen támogattak. Érdekes belegondolni, hogy pár évvel azelőttig az angolok folyamatosan háborúban álltak a hollandokkal (ők voltak a legnagyobb vetélytársak a tengeri kereskedelemben), majd egyszer csak hagyták (II. Jakab hónapokkal előtte sejtette, hogy valami készülődik, és a Royal Navy hajói a tengeren voltak abban az időben), hogy egy holland flotta megjelenjen az angol partoknál, és kirakja az új, holland királyukat, aki aztán persze diadalmenetben vonult be Londonba. Mintha tényleg meg lett volna beszélve a dolog a két ország „vezetői” között. A következmény az lett, hogy az új protestáns király gyakorlatilag betiltotta a katolikus vallást, valamint Anglia valóban alkotmányos monarchiává vált, ahol az uralkodónak csak protokolláris szerepe van.

A hollandokkal (és közben a franciákkal) folytatott háborúk miatt a kincstár teljesen kiürült. Ehhez a problémához még hozzácsapódott az 1690-es Beachy Head-i tengeri csata, melyben a francia flotta szinte megsemmisítette a Royal Navy-t. Gyorsan pénzt kellett szerezni, hogy új flottát építsenek. (Akit még jobban érdekel ez a történet, annak ajánlom a „Hét tenger birodalma” című 2009-es BBC dokumentumfilm sorozat második részét.). Az ehhez szükséges rengeteg pénzt csak egy forrásból tudták megszerezni: hitelt kértek a pénzváltóktól. A hiteleket megkapták, de cserébe valamit adnia kellett az angol államnak: egy magántulajdonú, kormány által szentesített központi jegybankot, ami monopóliummal rendelkezik a pénz kibocsátása felett. Az 1694-ben alapított bank neve Bank of England lett, és mikor elindult, részvényeket bocsátottak ki, hogy ebből fedezzék a később kiadandó hiteleket. Eredetileg úgy volt, hogy a befektetők, akiknek nevét sosem fedték föl, egy és negyed millió angol fontnyi aranyérméért veszik meg saját részüket, de ebből csupán 750 ezer fontot fizettek be (én sajnos nem találtam meg, hogy honnét vették ezt az információt). Érdekes dolog például, hogy az egyik részvényes még rováspálcában vette meg a részesedését a bankban, ennek ellenére a Bank of England az évek során fokozatosan lehetetlenné tette a rováspálcás rendszer használatát, majd 1826-ban be is tiltotta (nem volt ugye uralmuk felette). A Bank of England tehát csak a nevében volt állami bank, igazából gazdag részvényesek határozták meg működését. 

Kis kitérő. Nézzük meg a svéd központi bank megalapításának körülményeit! A modern Svédország 1538-ban jött létre, amikor sikerült elszakadniuk az ún. Kalmar-uniótól. Gustav Vasa uralkodó volt az, aki elszakadt az uniótól, majd a katolikus egyháztól is, hogy így növelje az állam hatalmát (Hozzá kell tenni, hogy amikor a lutheránus egyház is háborogni kezdett, akkor az ő jogaikat is megnyirbálta.). Politikája folytán az ország gazdaságilag megerősödött, majd ezt kihasználva utódjai sorozatos háborúkba keveredtek, aminek eredménye a Svéd Birodalom lett. A háborúk persze adósságokat generáltak. Az 1650-es években egy holland kereskedő, Johan Palmstruch többször kezdeményezte az akkori svéd királynál, X. Károly Gusztávnál, hogy alapíthasson egy bankot, az amszterdami és hamburgi bankok mintájára. Ez 1657-ben végül meg is történt (Stockholms Banco), de az évek során a bank több hitelt nyújtott, mint amennyi fedezete volt. 1668-ban csődbe is jutott. Palmstruchot a csőd miatt elítélték, és börtönbe is zárták, ahol meghalt 1670-ben (először ki akarták végezni). 1668. szeptember 17.-én Palmstruch-tól elvették a bankvezetői jogot, és a Stockholms Banco a Riksens Standers Bank felügyelete alá került. Ez a bank a svéd parlamentnek (Riksdag) felelt, megakadályozva, hogy a királynak beleszólása legyen a bank ügyeibe. Persze akkoriban a parlament csak időnként ült össze…….   

De térjünk vissza a Bank of England-hez! A működésének első évei alatt rengeteg hitelt nyújtott, nemcsak az államnak, hanem magánembereknek is. Példa: Egy vállalkozás javasolta lecsapolni a Vörös-tengert, hogy megtalálja az aranyat, amit az egyiptomiak süllyesztettek el, amikor üldözték Mózest és az izraelitákat. A kormány (állam) adóssága persze nőtt: 1698-ra a kezdeti egy és negyed millió fontról 16 millió fontra nőtt. Az államnak pedig valahogy fedeznie kellett az adósság visszafizetését. Kitaláltak tehát egy közvetlen, rendszeresen beszedhető adóformát: a (személyi) jövedelemadót. Angliában vezették be először a világon a modern időkben (Kínában kb. 10 évig volt egy hasonló adóforma a Han-dinasztia idején). Ezt az adózási formát később a többi ország is átvette. 

A Bank of England lett tehát az angol, később brit gazdaság fő irányítója, valamint a világtörténelem egyik meghatározója, hiszen ő volt a legnagyobb finanszírozója a Brit Birodalom hódításainak. A Bank of England-nek köszönhetjük például az amerikai függetlenségi háborút is (következő cikk). A bank fő feladata az lett volna, hogy stabilizálja az angol gazdaságot és az angol valutát, de ha valaki utánanéz, akkor látja, hogy a font ritkán volt stabil. Nos, ez annak fényében nem is meglepő, hogy a gazdasági válságok idején is vannak nyertesek, főleg, ha a központi bank magántulajdonban van (A központi bank hitelez a többi kereskedelmi banknak, és bevételei biztosítva vannak az állampolgárok adói által). A Bank of England mintájára jöttek létre a világ legtöbb országában a központi bankok. (Vannak kivételek, például a Magyar Nemzeti Bank. Ez nem egy magántulajdonban lévő bank, csak egy részvénye van, és az a magyar állam tulajdonában van. Viszont tevékenysége független a magyar államtól, mindössze beszámolási kötelezettsége van a Parlament felé. Egyetlen helyről fogadhat el csak utasításokat, az Európai Központi Banktól. Mindenki megnézheti, az MNB honlapjáról letölthető a 2001-es jegybank törvény.) A Bank of England 1931-ben a Kincstár felügyelete alá került, majd 1946-ben államosították. 1998-ban viszont egy a kormánytól független hivatal, a Department of Treasury Solicitor kezelésébe került, ami a legfőbb államügyésznek felel. Ez igazából egy ügyvédekből álló szervezet, mindenki döntse el, hogy mégis mi értelme annak, hogy felügyelheti egy központi bank működését…..

Nehéz dolog az áltudományok ellen küzdeni. Miért hisznek benne az emberek? Hibáztathatók érte? Nem lehet csak úgy megmutatni az igazságot, ezzel sok ember meggyőződését romba döntjük, ellenségeskedést szül, ugyanakkor komolyan életeket és pénz lehet menteni vele. Hamarosan írok erről bővebben, de most Duda Ernő 12 perces előadását hoztam nektek.

Arról szól, hogy kinek a felelőssége hogy idáig fajult a helyzet és emberek hisznek abban, hogy például valaki TV-n keresztül gerincműtétet tud végezni...  Hogyan létezhetnek ezek a dolgok és miért nem hisznek az emberek a tudományban?

Ezt láttad már?

Hologramos energia karkötő

Deutérium mentes víz és a rák

Kit gazdagítanak a telejósdák?

Előző cikkemben bemutattam, hogyan alakultak ki a modern bankok elődei az ókorban, illetve, hogy a pénzváltók és a római állam milyen harcot folytattak a gazdaság irányításáért. A mostani írásban a Róma utáni néhány száz év bemutatása fog megtörténni. Tudjuk, hogy a történészek szeretik ezt a korszakot a Sötét Középkornak nevezni, ami véleményem szerint meg is állja a helyét sok tekintetben. (Ezt főleg a vallások szinte korlátlan uralma miatt állítják.) Tény, hogy a vallásos meggyőződés gátolta a tudományos (és talán a szociális) fejlődést, de egy dologban az egyház nagyon is a társadalom „hasznára vált”. Ez azon ritka esetek egyike, amikor, mint ateista egyetértek az egyház törekvéseivel. Sajnos ez azóta megváltozott.

A középkorban, legalábbis az elején, az egyház kánonjoga tiltotta a kamatszedést. Azzal érveltek (Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás tanításai alapján), hogy a pénz célja a társadalom tagjainak szolgálata, „az erényes életvitelhez szükséges árucsere elősegítése”. Hitük szerint a kamat gátolja ezt a szándékot azáltal, hogy szükségtelen terhet rak a pénzhasználatra. Nos, ez egy teljesen logikus állítás. Gondoljunk bele! Ha egy ember felvesz hitelt vagy kölcsönt, amire akkora kamatot raknak, amit nem tud megfizetni, nagyon is elképzelhető, hogy tisztességtelen, erkölcstelen, törvénytelen eszközöket kell bevetnie ahhoz, hogy vissza tudja fizetni. Az egyház szerint tehát a kamatszedés (uzsorázás) ésszerűtlen és igazságtalan volt. Abban az időszakban Európában BŰNCSELEKMÉNYNEK számított bármilyen kamatot felszámítani a kölcsönök után. Hozzá kell tenni, hogy minden vallás, minden erkölcsi tanító tiltja a szegények elnyomását és az igazságtalanságot. Például a Koránban is tisztán le van írva az uzsorázás tiltása. Sőt Mózes egyik parancsolata a kamat tiltása.

Mi történt később? Ahogy a középkorban növekedett a kereskedelem, és ezáltal a befektetési lehetőségek is, felismerték, hogy a pénzkölcsönzésnek költségei vannak a kölcsönadó számára, mind kockázatban, mind az elvesztegetett lehetőségek terén. Így valamennyi kezelési költséget engedélyeztek, de nem kamatot. Azt azonban tudjuk, hogy az ember szereti a pénzt és a hatalmat, főleg, ha már sikerült belekóstolnia (tisztelet a kivételnek). A pénzváltók, illetve az uzsorások mindvégig jelen voltak az egyház „uralma” alatt, de igazán jelentős hatalmat nem tudtak szerezni. Tudták manipulálni a gazdaságot azzal (ha együttműködtek), hogy változtatták a pénz mennyiségét a gazdaságban, de teljesen irányítani nem tudták. A királyok és az egyház ellenálltak nekik.

Kik is voltak tulajdonképpen ezek a pénzváltók? Az előző cikkben írtam már röviden róluk. Azonban az ókori pénzváltókról nincs annyi ismeretünk, mint a középkoriakról. A középkorban a pénzváltók főleg aranyművesek voltak. Ők voltak az első igazi bankárok, mivel ők kezdték el más emberek aranyát biztonságban tartani „páncéltermeikben”. Láttuk, hogy az első papírpénzek pusztán átvételi elismervények voltak. Az aranyművesek folytatták a korábbi gyakorlatot. Az emberek náluk hagyták az aranyukat és az ezüstjüket, cserébe papírpénzt kaptak. A papírpénz azért terjedt el, mert használata sokkal kényelmesebb volt, mint egy halom nehéz arany és ezüst érmét cipelni. Az aranyművesek tudták, hogy a letétesek csupán töredéke váltja vissza náluk egyszerre aranyát. Elkezdtek tehát csalni. Rájöttek, hogy jóval több elismervényt, vagyis papírpénzt tudnak kibocsátani, mint amennyi aranyuk van, és általában senki sem jöhet rá. Kölcsönadhatták ezt a plusz pénzmennyiséget, és akár kamatot is szedhettek utána. (Hiába volt törvényellenes a kamat, azért még művelték.) Ezzel megszületett a RÉSZLEGES FEDEZETŰ BANKRENDSZER, ami azt jelenti, hogy többszörösét adják kölcsön kamatra annak, mint amennyi letétben van. Ez sajnos a mai világban is így működik (lásd későbbi cikkek).

A kamat használata tehát kockázatos volt, ezért egy dolog maradt számukra, amivel jelentősen növelhették profitjukat, és befolyásukat: változtatták a pénz mennyiségét a gazdaságban. Amikor sok pénz volt forgalomban, a gazdaság virágzott. Ekkor az emberek is több pénzt vettek fel kölcsönként. Fedezetként pedig ott volt a vagyonuk. Amikor az aranyművesek elérkezettnek látták az időt, hirtelen megnehezítették a pénzkölcsönzést. Az emberek bizonyos százaléka nem tudta visszafizetni a kölcsönt, elvesztette vagyonát, ami az aranyművesek kezébe került. Ezt a gazdasági le-föl hintázást folytatták a középkorban. (Manapság is megfigyelhető a dolog, csak üzleti ciklusnak nevezik.) 

Miért csinálták ezt? Azért mert a pénznek igazából nincs valódi értéke. Láthattuk, hogy sokszor nem volt valós, fizikai fedezete neki. Aminek igazából (kézzelfogható) értéke van a világon, az a nemesfémek (főleg arany) és a föld (ingatlan). Erre próbálták mindinkább rátenni a kezüket az aranyművesek. Pénzt ugyanis bárki kibocsáthatott, és az bármi lehetett, hiszen „a pénz az, amiben az emberek (a piac) megegyeznek”. Vagyis, ha te birtoklod a pénz kibocsátást, akkor uralod a piacot. Azonban ez bármikor megváltozhat, ha valaki, mondjuk az állam, új pénzt bocsát ki. Muszáj tehát olyan vagyont felhalmozni, ami értékálló: arany, ezüst, föld. Az előző cikkben láttuk Julius Caesar esetét. Most nézzük meg I. Henrik angol király reformját!

I. Henrik 1068/69 és 1135 között uralkodott Angliában. Ő 1100 körül megunta a pénzváltók manipulációit, és saját pénzt bocsátott ki. Ez volt talán a történelem legfurcsább pénze: rováspálcák (split tally). Hozzá kell tenni, hogy már az őskorban, sőt az inkáknál és a perzsáknál is használtak rovásos pálcákat mennyiségek és üzenetek dokumentálására. De úgy, mint pénz(eszköz) nem. Hogy érte el I. Henrik ennek a „fadarabnak” a pénzként való használatát? Elrendelte, hogy az adókat ebben a formában kell fizetni. Így a rováspálca elterjedt a gazdaságban, és 1826-ig (!!!) forgalomban is maradt. Mindezidáig a rováspálca volt a világtörténelem leghosszabb ideig fennálló pénzügyi rendszere. És remekül működött, hiszen ez alatt az idő alatt virágzott fel Anglia és vált világbirodalommá!      

Mit tettek eközben a pénzváltók? Folyamatosan támadták a rováspálca rendszert, állandóan fém érme rendszert ajánlva helyette. (A nemesfém vagyon az ő kezükben volt.) „Ínséges” idők voltak tehát ezek a pénzváltók számára. Mindez VIII. Henrik uralkodása idején megváltozott, ő ugyanis enyhített az uzsora törvényeken. A pénzváltók azonnal megnövelték a pénzmennyiséget az angol gazdaságban, így a gazdaság tovább virágzott. Csakhogy VIII. Henrik nagyon költekező típus volt. Gazdag kincstárat (amit tovább növelt egyházi földek elvételével) és sikeres gazdaságot örökölt elődjétől, ami uralkodása végére teljesen megváltozott. Uralkodása idején a Royal Navy hajóinak száma 5-ről 53-ra növekedett, a paloták száma egy tucatról 55-re. Ez a költekezés nagyon megterhelte a kincstárat, ezért magas adókat kellett kivetni. Mindez nagyon kedvezett a pénzváltóknak, hiszen az emberek hozzájuk fordultak, ha kölcsönre volt szükségük. VIII. Henrik akarva vagy akaratlanul rendkívül jó szövetségesük volt.  

De ami talán ennél sokkal fontosabb, az a katolikus egyházzal való szakítása volt. Láthattuk, hogy a katolikus egyház ellene volt a kamatnak. A történészek különböző okokra vezetik vissza az anglikán egyház (1538) létrehozását, de vajon mi lehetett a fő ok? Ezt valószínűleg már sohasem tudjuk meg, de tény, hogy az anglikán, sőt az összes protestáns egyház nem tiltja a kamatot. Igazából a katolikus egyház szigorúan véve a mai napig a kamat használata ellen van. Íme XI. Pius pápa egyik nyilatkozata az 1930-as évekből, ami örök érvényű igazság:

"Napjainkban nem csak a vagyont halmozzák, de a néhányak kezében összpontosuló mérhetetlen és despotikus gazdasági befolyást is... Ez a hatalom akkor válik különösen ellenállhatatlanná, amikor olyanok gyakorolják, akik, mivel birtokolják és irányítják a pénzt, képesek vezérelni a hiteleket, és meghatározni az elosztását, merthogy ez látja el - hogy úgy mondjam - életet adó vérrel az egész gazdaság testét, és megragadja szinte a gazdaság lelkét, úgyhogy senki sem mer még csak lélegzetet sem venni nagyságos akarata ellenére."

Ebben a cikkben áttekintettem, hogy a (Sötét?) Középkor idején hogyan próbálták kordában tartani a pénzváltók (bankárok) uralmát egyes királyok és a katolikus egyház. A példákat Angliából hoztam, mivel tudjuk, hogy a világ mai arculatát a Brit Birodalom formálta, illetve innen származnak a legjobban dokumentált esetek. A következő cikkben bemutatom, hogy mi vezetett el az angol polgári forradalomhoz, illetve a Bank of England (a világ első központi bankja) megalapításához.

Kellemes vasárnap reggelt kívánok mindenkinek! Arról lesz ma szó, hogy a cégek miért fektetnek rengeteg pénzt valami olyan hely építésébe, amit irodának hívnak és ahol az embereknek dolgozniuk kéne, de mégsem tudnak. Főleg mi az oka annak hogy ott nem dolgoznak? Ott vannak, csinálják a dolgukat, elmennek a mítingekre, de mégsem alkotnak semmit. Mi közük van ehhez a managereknek, az alvásnak és a Facebooknak?

Egyébként elsőre gondolhatnánk, hogy a chat vagy a Facebook miatt nem dolgozunk,  viszont ezek  használatáról mi magunk dönthetünk! Nézzük meg a 15 perces előadást:

Ez az első de valószínűleg nem az utolsó TED videó amit láthattok ezen a blogon. Van hozzá magyar felirat is.

Ezután én nem nagyon járok mítingekre... :)

A linket köszönöm Mészáros Erikának.

Ezeket láttad már?

Ha kimegyek dolgozni nem lesz nyugdíjam, ha maradok akkor se!

Legvégső határ 3: Űrturizmus

Erre vigyázz! Jó és rossz kérdések a pénzügyi tanácsadóknál!

Ez az új sorozat arról fog szólni, hogy bizonyos egyének a történelem folyamán hogyan szerezték meg az irányítást a pénz felett. Próbálom időrendben elmesélni a történéseket, de elképzelhető, hogy lesznek majd átfedések. Lehet, hogy sokan majd fantazmagóriának vagy összeesküvésnek tekintik a dolgokat, amiket leírok, de ha átgondolják alaposan, akkor látni fogják, hogy az itt leírt dolgok teljesen logikusak. A cikkekben szereplő ismereteknek egy fő forrása volt: egy 1996-os amerikai dokumentumfilm, a Money Masters (honlap). Az ott elhangzott dolgoknak igyekeztem utánajárni, amennyire időm és energiám engedte. Kezdjük tehát a mesélést!

Hogy konkrétan mikor alakult ki az első klasszikus pénz, nem tudjuk. Körülbelül i.e. 3000-ig a kereskedelem cseréken alapult (barter kereskedelem). Aztán Mezopotámiában kialakult az árucikk alapú pénz, vagyis a pénz tárgyi alakot öltött. Ez lehetett akármi, egy kavicsdarab, kagyló, stb.. Mindez valószínűleg azért történt, hogy szabályozzák a különböző áruk kereskedését, és ne legyenek viták a cserénél. Ugyanis, a „pénz minden olyan meghatározott értékkel bíró tárgy, amely a kereskedelmi forgalomban hosszabb-rövidebb ideig mint állandó fizetési eszköz használatos, amelynek átadásával dolgokat lehet megvásárolni illetve adósságokat törleszteni. A pénz szükségszerűen csereeszköz, vagyis a dolog árának megfelelő mennyiségű pénzt egy adott piacon a dologra el lehet cserélni. A pénz attól fizetési eszköz, hogy a pénz mint csereeszköz használata jogilag érvényes tranzakciót hoz létre. Ezen kívül a stabil értékű pénz elszámolási egység és értékőrző funkciót is képes betölteni. Pénz az, amit a piac annak fogad el. Valamint a pénz a leglikvidebb jószág, ezáltal a csere lebonyolítására a legalkalmasabb eszköz.”

Látjuk tehát, hogy a pénz egy értékmérő, forgalmi, fizetési és felhalmozási (kincsképző) eszköz. Ezeket szokás a pénz funkcióinak nevezni. Talán mindenki belátja, hogy a (becsületes) embereknek az a jó, ha a pénz sokáig stabil értékű marad. Azt is láthatjuk, hogy régen a pénz mögött állt valamennyi valós érték. A mai, modern pénzről ez nem mondható el teljes mértékben, inkább bizalmi jellegű: „A modern pénz (az ősiekhez hasonlóan) lényegében egy emberek között kötött bizalmi egyezmény. Fizikai valójában nem, csak szimbolikusan bír értékkel, értéket csupán az emberek bizalma ad neki (más javakra nem váltható, csak a javak közvetítésére használható, a régebben használt pénzekkel ellentétben).” Az első állam (Hérodotosz alapján), ami arany és ezüst érméket veretett, Lüdia volt az i.e. 7. században.  

Mindeközben Babilóniában egy újfajta pénzügyi szolgáltatás jött létre. Néhány egyén arra „szakosodott”, hogy pénzváltóként működjön. Ezek voltak a mai bankok elődei. Hamar rájöttek, hogy másfajta szolgáltatást is nyújthatnak: tárolhatják az emberek vagyonát. Amikor az emberek elvitték hozzájuk a vagyonukat (arany, ezüst, stb.) biztonságos megőrzésre, egy (átvételi) elismervényt kaptak cserébe. Később ezekből az elismervényekből alakult ki a papírpénz, először Kínában, valamikor az i.e. 7. században. Bizonyos mennyiségű pénzt kaptak a tárolásért. Ezzel idáig nincs is semmi baj.

Csakhogy tudjuk, az ember kapzsi. Pontosan ezért, mivel még több profitot szerettek volna, kitaláltak egy újabb pénzügyi szolgáltatást: a hitelt. Pénzt kezdtek kölcsönadni embereknek, akiknek szüksége volt rá. Megtehették, hiszen jelentős mennyiségű pénz állt rendelkezésükre a raktárukban, ez volt a fedezet. A bajok akkor kezdődtek, amikor a hitelek nagysága meghaladta a raktáron lévő javak mennyiségét. (Igazából ez a fő oka a mostani válságnak is, majd látjuk.) A másik dolog, hogy idővel rájöttek arra, hogy ők generálják gyakorlatilag a pénzt (a kiadott papírpénzek beválthatóak voltak más javakra a gazdaságban). Tehát monopóliumba kerültek a pénzellátást illetően. A pénzellátás befolyásolásával pedig a gazdaság működését irányíthatták.

Sajnos konkrét esetekről nem tudunk az ókorban, csak a Római Birodalom idejéből. A korábban említett filmben elhangzik, hogy „i.e. 200-ban Rómában két uralkodó összeütközésbe került a pénzváltókkal. Mindkettő megpróbálta letörni a pénzváltók hatalmát az uzsora (hitel) törvények reformja révén, valamint a földtulajdon 200 holdra való maximalizálásával.” A törvényeket nem sikerült keresztül vinni, és mindkettőt meggyilkolták. (Sajnos nem találtam meg, hogy melyik két uralkodóra gondoltak.)

Ami sokkal jobban dokumentált eset, az Julius Caesar. Ő i.e. 48-ban megszerezte a teljhatalmat Rómában, és diktátorrá kiáltotta ki magát. Ez a modern világban rosszul hangzik, de mit is jelent, hogy diktátor? Julius Caesar azt hangoztatta, hogy azért tölt be ő minden hivatali pozíciót, mert csak így tudja akaratát végrehajtani. (Persze aki nem becsületes, abból nem is lesz jó uralkodó.) A történelem talán úgy állítja be őt, mint valami hataloméhes embert, aki elnyomta az embereket, de valóban így volt-e?

Nézzük meg az egyik legfontosabb tettét! I.e. 48-ban visszavette a pénzváltóktól az érmekibocsátás ellenőrzését, és új pénzt veretett (Julius Caesar aureus). Az aureus aranyból készült érme volt Róma egész története során. Caesar az állam kezébe adta a pénzveretés monopóliumát. Vagyis az állam, és így a gazdaság nem került RÖGTÖN adósságba a pénzváltókkal szemben. A következmény az lett, hogy a római gazdaság uralkodása idején virágzott, az államadósság 1/4-de eltűnt. A nagy mennyiségű pénzkészlet kibocsátásával nagyszerű közszolgáltatásokat valósított meg.

Olyan törvényeket hozott, amelyek sokkal inkább a kevésbé jómódúaknak kedvezett (többek között az adókat is csökkentette). A nép ezért szerette is (nem volt ellene lázadás, pedig ő diktátor volt, ami ugye a mai nyelven rossz dolog). Azonban tudjuk, hogy mi lett a sorsa. A későbbiekben látni fogjuk, hogy bármikor, amikor egy jelentősebb politikus fellépett a pénzváltók (később bankárok) befolyása ellen, akkor hasonló véget ért, mint Caesar.

Mi történt Rómával Caesar megölése után? Octavianus (fogadott fia) még fenn tudta tartani a római gazdaság virágzását, de az ő halála után a birodalom hanyatlani kezdett. Az adók növekedtek, akárcsak a korrupció. Az uzsora és a leértékelt érme lett az uralkodó. Végül a római pénzkínálat 90%-al csökkent. Ennek eredményeként a közemberek elvesztették földjeiket és otthonaikat. A pénzbőség hanyatlásával a tömegek bizalmukat vesztették a római kormányzatban, és megtagadták annak támogatását. És tudjuk, hogy Róma hanyatlásával elkezdődött a Sötét Középkor. A következő cikkben látni fogjuk, hogy bizonyos szempontok alapján nem is volt olyan Sötét az a Középkor, mint gondolnánk!