Mielőtt a nagyobb világvallások, pl. kereszténység, iszlám, zsidó, kialakultak, az ókori népek úgy hitték, hogy az égbolton látható csillagok istenek. Ez volt a vallásuk, ami később átalakult. Hogy pontosan hogyan alakult ki az asztrológia, nem ismerjük. Ám szerintem fontosabb kérdés a miért. Miért hiszik egyes emberek azt, hogy az égitestek meghatározzák sorsukat, személyiségüket, stb.? A lényeg pedig abban van, hogy HISZIK ezt. Ez az alapfeltevés, e nélkül senki se fog nekiállni asztrológiát tanulni. És a kulcsa mindennek szerintem ebben a hitben rejtőzik.

Mindenki meg akarja ismerni és érteni a világ működését. Már az ősemberek is próbálták megfejteni az ég titkait, megalitokat emeltek, hogy figyelemmel kísérjék a Nap és a Hold járását, barlangokra csillagképeket festettek, stb. De nem voltak olyan eszközeik, amikkel jobban felfedezhették a minket körülvevő világot. Magyarázatot kerestek létezésük értelmére, de nem találhatták meg, mint ahogy valószínűleg mi sem fogunk soha ilyet találni, még a legmodernebb eszközökkel sem. Mi marad hát? A válasz szerintem az emberi természetből következik. Amit nem értünk meg, attól félünk és tiszteljük . Legalábbis kezdetben.

Mert mit is tapasztalt a korai ember? Először félt a tűztől, majd megtanulta kezelni azt. Vadásznia kellett, hogy életben maradjon, majd feltalálták a mezőgazdaságot. Vadállatokat háziasított, fegyvereket készített, így uralkodni kezdett a természet felett. Egyvalami azonban kimaradt, az égbolt, amit nem érhetett el. És az élettel kapcsolatos filozófiai kérdéseket továbbra sem tudta megválaszolni. Volt tehát két dolog, amit nem tudtak sehogy se megfejteni: az emberi élet (lélek) és az égbolt. Először isteneket láttak az égitestekben, akik nyíltan beavatkozhatnak az életünkbe, lásd görög mitológia. Ez a feltevés később teljesen eltűnt, de az egyes emberekben benne maradt a kétség. Rendben, nem istenek, de akkor mik? Nem lehet véletlen a Nap, a Hold és a bolygók szabályos mozgása az égen, valamint az, hogy az egyes embereknek eltérőek a tulajdonságaikban és eltérő az életük lefolyása. Lehet, hogy van valami kapcsolat?

És itt lép közbe egy másik dolog az elméletem szerint. Az emberek nem szeretik a bonyolult dolgokat, én se szeretem őket. Próbálunk mindent minél egyszerűbben megragadni, megmagyarázni. Úgy gondoljuk, legalábbis nagyon sokan, hogy a világ egyszerű és az életünknek értelme van. Így hát egyesek, akik tanult emberek voltak, például Ptolemaiosz, nekiálltak, hogy megmagyarázzák a világot, nemcsak fizikai, hanem metafizikai mivoltában is. Ptolemaiosz elkötelezett asztrológus volt, műve a Tetrabiblos évszázadokig alapmű volt. Nem ismerem a művet, inkább Ptolemaiosz másik alkotásáról mondanék néhány szót, ami jól jellemzi őt. Ez pedig a világképe. Geocentrikus világképet alkotott, holott görög tudóstársai már évszázadokkal előtte kimondták, hogy a Föld a Nap körül kering. Ptolemaiosz szerint az égitestek pontosan kör alakú pályákon keringenek a Föld körül. Nem lehet ez másképp, hiszen a kör a tökéletes geometriai alakzat. Tehát egy feltevésből indult ki, amit kezdetben igazoltak a számítások és a megfigyelések.

Az évszázadok múlásával azonban a bolygók pozíciói egyre nagyobb eltéréseket mutattak a valósághoz képest. Kopernikusz volt az, aki rámutatott, hogy a Nap áll a világ középpontjában. De a számításai neki se egyeztek a megfigyelésekkel, sőt nagyobb eltéréseket mutattak Ptolemaiosz világképéhez képest. Kepler volt az, aki megmutatta, hogy a bolygók nem kör alakú pályákon keringenek, hanem ellipsziseken. Sokszor hivatkoznak az asztrológusok arra, hogy Kepler hozzájuk tartozott. Kepler valóban végzett asztrológiai számításokat II. Rudolf császárnak, de ő maga sosem hitt benne. Pénzt kapott a császártól a horoszkópok elkészítésért.

Mit csináltak eközben az asztrológusok? Nem ismerték fel, hogy a bolygók ellipszis pályán mozognak, és hogy nem a Föld a világ középpontja. És miért nem? Mert ők mindent UTÓLAG igazítanak a feltevéseikhez. A tudomány pedig nem így működik. A tudomány vagy feltételez valamit, és azt tapasztalattal vagy kísérlettel bebizonyítja, vagy megfigyel egy jelenséget, amit aztán igazol azáltal, hogy létezését lehetőleg más körülmények között kísérlettel bizonyítja. Én ilyesmiről az asztrológiában sose hallottam. Mindig ők kullogtak a tudomány mögött, és változtattak a dolgokon.

Miért nem tudtak a Szaturnuszon túli bolygókról? Miért volt az, hogy a tudomány találta meg a Neptunuszt tudományos módszerekkel, és nem az asztrológia? A bolygók hatásai miért nem látszódtak az asztrológiai számításokban? A válasz, hogy megint UTÓLAG igazodtak a tudományhoz. Új számításokat találtak ki, hogy „újra minden passzoljon”. Az asztrológusok azzal magyarázzák igazukat, hogy márpedig ők tudománnyal foglalkoznak, mert számításokat végeznek, és tanulják azt. Nos, minden ember tud számolni, és a legtöbb ember járt iskolába, és tanult is dolgokat, mégsem lett a többségből tudós. Hogy miért nem? Mert a lényeg a MEGKÖZELÍTÉSben van. És ezt nem teljesíti az asztrológia.