Értelmesen

Mire nem jó a Blikk! Bemutatták az érszűkület elleni vakcinát és feltalálóját Dr. Horváth Istvánt. Emlékeztek még a január 14-i rákbizniszes cikkre? Ez tökéletes példa: magyar találmány, mindenhol működik, itthon szeretnék gyártani, csak éppen nincs szabadalmaztatva vagy klinikailag bizonyítva. Magyarul szerintem valószínűleg fiziológiás sóoldatot kap a reménykedő beteg rongyos 60000 forintért!!!

E cikk folytatása 2012.02.20 óta itt található, érdemes elolvasni!

Szép mi?

"Dr. Horváth István biológus állítja: feltalálta az érszűkület elleni vakcinát, amellyel évente tizenötezer ember életét mentheti meg. Közben a rendőrség kuruzslás gyanújával nyomoz a „csodaszer" miatt. Ami biztos, hogy a betegek között szájról-szájra terjed a fantasztikus gyógyulás reményével kecsegtető injekció híre.  A kutató előadásokon népszerűsíti az oltást, a kétségbeesett betegek pedig sorban állnak érte – Horváth szerint ugyanis az általa feltalált vakcinával visszafordítható és legyőzhető az érelmeszesedés, amely évente hazánkban 15 ezer ember halálát okozza. Öt injekcióból álló kúrát kell kezdetben végig csinálni. Sajnos a kezelést az OEP nem támogatja, így saját zsebből kell kifizetni a vakcina árát – árulta el az egyik leendő páciens, akinek egyik barátja ajánlotta a professzort. Saját magamon és néhány orvos kollégámon is kipróbáltam a szert és használt, de számos idegen országban is tesztelték már. Jó néhány nemzet érdeklődik a találmányom iránt. Ezért is döbbentem meg, amikor szeptemberben kivonult a lakásomra a rendőrség és lefoglalták az ampullákat, az összes kutatási anyaggal egyetemben – háborgott Horváth István.

 Működnie kell, 60000 forint!

Ám mint kiderült, Horváth István találmányát soha, egyetlen hatóság sem engedélyezte, a szer nem áll szabadalmi oltalom alatt és az állítólagos vakcinát soha nem tesztelték még le emberen klinikai körülmények között. Hogy egy szer forgalomba kerüljön, annak nagyon szigorú feltételei vannak. A szóban forgó „vakcina" semmiféle forgalomba hozatali engedéllyel nem rendelkezik, de azzal kapcsolatban még csak a humán klinikai vizsgálatokra irányuló engedélykérés sem érkezett hozzánk – tudtuk meg Szabó Franciskától az Országos Gyógyszerészeti Intézet szóvivőjétől. "

Mint számomra kiderült, évek óta terjeszti ezt a be nem bizonyított szert és megmentené több ezer honfitársunkat, csekély 10.000 euróért (azóta kaptam a 60000 Ft-os információt). Pedig az egér kísérleti eredmények alapján az a szer alkalmatlannak bizonyult, hiszen kiderült, olyan, mint a fiziológiás sóoldat – tájékoztatott a Magyar Feltalálók Egyesülete.

Mit kellet volna tennie?

Először is szabadalmi oltalmat szerezni. Utána pedig bebizonyítani, hogy a szer nem toxikus, hatásos, stb... ahogy kell. Ő nincs egyedül ezzel a problémával, elsősorban külföldön vannak erre szakosodott cégek akik ezt elvégzik. Hiába mondta, hogy próbáltak (pedig talán nem is) pénzt szerezni a vizsgálatokhoz! Oda kellett volna menni egy gyógyszergyárhoz, hogy tessék, szerintem működik és megegyezni egy mérföldkő alapú fizetésben (bocs, angolul milestone payment). Ez azt jelenti, hogy a gyógyszergyár ad pénzt, hogy az előbb említett cég elvégezze az első teszteket. Ott mondjuk kiderül, hogy nem toxikus és tovább lehet menni. Ez az első mérföldkő, ezután adnak még több pénzt ami elég a a klinikai egyes fázishoz. Ha az megvan, jöhet a második, és így tovább. A szabadalom egy részét megtarthatja és a világon mindenhol árulhatnák.

Ebben az esetben nem arról hallanánk, hogy megint az új magyar találmány forradalmasítaná a világot, de nem engedik, viszont kéz alatt meg lehet venni drágáért!, hanem arról hallanánk, hogy az új magyar találmány elindult nemzetközi útjára, hogy gyógyszerré válhasson és elkezdték a klinikai teszteket. 

Remélem tanulságos volt!

Már régóta bennem van ez a rövid írás, ezért most nagyon örülök hogy végre olvashatjátok! Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de engem nagyon tud irritálni, ha teljesen logikátlan helyzetekben hallom: "A kivétel erősíti a szabályt."

Már miért erősítené?

Ha van egy szabály, és az alól van kivétel, akkor az hogy lehetne erős szabály? Egymásnak ellentmond, hogy a kivétel erősítené a szabályt. Amikor mondjuk valami nyelvórán azt tanuljuk, hogy xyz a szabály, kivéve..., akkor valójában a kivétel is szabály része! Így együtt alkotnak egy szabályt. Ezért gondoltam én, hogy ezt a "A kivétel erősíti a szabályt." mondatot valami tanárnő találta ki, hogy jobban eladhassa a tananyagot.

És itt most vége is lenne a dolognak, ha nem lettem volna kíváncsi, az a tanárnő (vagy kicsoda) mikor találta ezt ki és mióta használják ezt helytelenül. Szerencsére kiderült, hogy igazam lett! :) A Wikipédián világosan kiderül, hogy a latin exceptio probat regulam-ból származik. Egy elterjedt magyarázat szerint a probat ige félrefordítása a mondás értelmetlenségének oka, és a helyes fordítás: „a kivétel teszi próbára a szabályt” lenne. A mondás eredeti értelme az volt, hogy a kivételes esetek ismeretében lehet a szabályra következtetni és a szabályt alkalmazni lehet a kivételként fel nem sorolt esetekben. Ez egy régi jogi elv, amit Cicero vezetett be Lucius Cornelius Balbus védőbeszédében (noha nem ezt a megfogalmazást használta). Pontosan megfogalmazva: a kivétel léte bizonyítja a szabály létezését a nem kivételes esetekre.

De egyébként "A kivétel erősíti a szabályt." szó szerint véve képtelenség, hiszen a kivételek valójában gyengítik, csorbítják a szabályt.

Most már ezt tudjuk!

Egy kevésbé ismert amerikai elnök cikke után következzen egy írás az egyik legismertebbről, Abraham Lincolnról. Hivatali ideje alatt robbant ki az amerikai polgárháború. A közhiedelem szerint ennek oka a rabszolgaság volt. De ez tévedés! A háborúnak csupán gazdasági okai voltak. Lincoln valóban ellene volt a rabszolgaságnak, ugyanakkor nem akarta megszüntetni azt. Így fogalmazott egy hónappal hivatalba lépése előtt:
”Nem áll szándékomban sem közvetve, sem közvetlenül meggátolni a rabszolgaság intézményét azokban az államokban, ahol ez most létezik. Úgy hiszem, nincs törvényes jogom hozzá, hogy ezt tegyem, és nem is vagyok hajlandó megtenni.”
Gondoljunk bele abba, hogy a rabszolgák felszabadítása nem is történt meg 1863-ig, amikor már két éve tartott a háború! És Lincoln mindössze azért hozta létre a törvényt, hogy megnyerje a háborút. A déliek gazdasága ugyanis a rabszolgatartáson (a gyapotültetvényeken ők dolgoztak) alapult, és ezzel a lépéssel végérvényesen megnyerte az Uniónak a feketéket…….

Mindez azonban lényegtelen cikkünk szempontjából. Ami fontos nekünk az a polgárháború kitörésének oka! A háború előtti években Amerika gyarapodott, de a pénzügyi irányítás nem volt a bankárok kezén. Az előző cikkben láttuk, hogy Jackson utolsó törvénye miatt gazdasági válság tört ki Amerikában, ami évekig éreztette a hatását. Ennek ellenére a rá következő években, Lincoln hivatalba lépéséig az ország szinte soha nem látott mértékben gazdagodott. És mindez egy magántulajdonú, sőt bármilyen központi bank nélkül…….

Az északiak és a déliek ellentéte egészen a Függetlenségi Háborúig nyúlik vissza. Az északi államok eltörölték a rabszolgaságot (bár a feketék nem mindenhol kapták meg ugyanazokat a jogokat, mint a fehérek), délen viszont maradt a rabszolgaság. A vita egyre inkább élesedett, és amikor Lincoln hivatalba került, a déli államok kiváltak, és létrehozták a Konföderációt. Az első lövések 1861. április 12.-én dördültek el Fort Sumner-nél, egy hónappal Lincoln hivatalba lépése után. Ő még ekkor is így fogalmazott:
”Legfőbb célom, hogy megmentsem az Uniót, és nem az, hogy megmentsem vagy megsemmisítsem a rabszolgaságot. Ha megmenthetném az Uniót akár egyetlen rabszolga felszabadítása nélkül, akkor megtenném.”

Az ok, amiért polgárháborúvá fajult a helyzet, nemcsak Amerikában keresendő. Az északi iparosok nyomására védővámokat alkalmaztak, hogy a déli államok ne vegyenek olcsó európai árukat. Bosszúból az európai államok felhagytak a Délről érkező gyapot importtal. A Dél nehéz helyzetbe került, és felbőszült. Ez tehát egy kiváló alkalom volt a nemzetközi pénzembereknek, hogy meggyengítsék Amerikát, ami ugye nem volt az uralmuk alatt. Támogatni kezdték a Konföderációt. (Hivatalosan egy ország sem ismerte el a Konföderációt). Lássuk mit mondott Otto von Bismarck ebben az időszakban:
”Az Egyesült Államok egyenlő erők föderációjára felosztását jóval a Polgárháború előtt eldöntötték az európai pénzügyi nagyhatalmak. Ezek a bankárok attól féltek, hogy ha az Egyesült Államok egy tömb és egy nemzet marad, az gazdasági és pénzügyi függetlenséget eredményezne, ami megtörné a bankárok világ feletti pénzügyi uralmát.”

A bankárok mindenképpen nyertek a helyzeten. Akármelyik fél is nyer, az USA meggyengülve kerül ki a háborúból, és nem fogja tudni érvényesíteni a Monroe-doktrínát. Alig kezdődött el a háború, a központi bankárok 210 millió frankot kölcsönöztek a francia III. Napóleonnak, hogy az szállja meg Mexikót, és tegye újra gyarmattá. Ugyanebben az időben Nagy-Britannia 11 ezer katonát küldött Kanadába, vészjóslóan állomásoztatva őket Amerika északi határánál. A brit flotta hadi készültségben állt, ha esetleg gyorsan közbe kellene avatkozniuk. Ezért is hangoztatta Lincoln többször, hogy itt az Unió sorsáról van szó….

Azonban Montecuccoli óta tudjuk, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Erre volt szüksége Lincolnnak is, ezért 1861-ben pénzügyminiszterével New Yorkba mentek, ahol bankárokkal találkoztak, hogy kölcsönt vegyenek fel. A bankárok 24-36%-os kamatra adták volna a kölcsönt, amit Lincolnék elutasítottak. Ekkor egy bizonyos Dick Taylor ezredest bízott meg a háború finanszírozásával, aki ezt találta ki:
”Nos, Lincoln, ez egyszerű! Csak vedd rá a Kongresszust, hogy hagyjon jóvá egy határozatot, ami törvényes fizetőeszköz, bankjegyek nyomására hatalmaz fel, és ezzel fizess a katonáidnak, és gyerünk, nyerd meg velük a háborút!”
Hasonló volt a helyzet a Függetlenségi Háború alatt is, akkor a pénz nyomtatása hiperinflációt okozott. Lincoln szkeptikus is volt, amire a következő választ kapta:
”Az embereknek, vagy bárki másnak nem lesz választása az ügyben, amennyiben teljesen törvényes fizetőeszközt csinálsz belőle. A kormány teljes hozzájárulásával ugyanolyan jó lesz, mint bármilyen egyéb pénz; mivel a Kongresszust az Alkotmány egyértelműen felhatalmazza ezzel a joggal.”
A háború ideje alatt 450 millió dollár értékben nyomtattak ezekből a bankjegyekből. Hogy meg lehessen különböztetni más forgalomban lévő bankjegyektől, zöld tintával nyomtatták a hátoldalán. Ezért hívták a bankjegyet Zöldhátúnak (greenbacks). Így finanszírozták a háborút, és ami a legfontosabb, hogy ez a pénz kamatmentes volt! Lincoln így fogalmazta meg:
”A kormánynak kellene létrehoznia, kibocsátania és áramoltatnia az összes fizetőeszközt és hitelt, ami a kormánykiadásokhoz és a fogyasztói vásárlóerőhöz szükséges. A pénzteremtés és kibocsátás előjoga nem csak a kormány legfelsőbb kiváltsága, hanem legnagyobb teremtő lehetősége. Ezen alapelvek elfogadásával az adófizetők hatalmas kamatterhektől szabadulnak meg. A pénz megszűnik úrnak lenni, és az emberiség szolgájává válik.”

Mi volt erre a reakció Európában? Egy vezércikk szövege a London Times-ból:
”Ha ez az Észak-Amerikából eredő kártékony pénzügyi politika megszilárdul, akkor a kormány saját pénzt biztosít kamatköltségek nélkül. Ki fogja fizetni az adósságait, nem lesz tartozása. Minden pénze meglesz, ami saját kereskedelméhez szükséges. A világ történelmében példa nélküli gyarapodás és jómód követi. A szellemi tőke, és minden ország vagyona Észak-Amerikába áramlik majd. Tönkre kell tenni ezt az országot, vagy az tesz majd tönkre minden királyságot a Földön.”

A bankárok akcióba is lendültek, és Lincoln megengedte nekik, hogy keresztülvigyék a Nemzeti Bank Törvényt. Minderre azért kényszerült, mert további Zöldhátúakra volt szüksége. Ezek az új nemzeti bankok egy virtuálisan adómentes státuszban működhettek, és kollektívan kizárólagos monopóliummal rendelkeztek a bankjegyek létrehozásában. A Zöldhátúak használatban maradtak, számukat nem növelték.
De ami a legfontosabb, hogy innentől kezdve az egész USA pénzkínálatot adósságból teremtik elő azáltal, hogy a bankárok USA államkötvényeket vásárolnak, és a forgalomba hozott bankjegyek fedezetéül szolgálnak (kamat van rajtuk). A történész, John Kenneth Gailbraith így fogalmazott:
”A háborút követő években a Szövetségi Kormánynak jelentős többlete volt. Mégsem tudta kifizetni adósságait, visszavonni értékpapírjait, mivel ezáltal nem lettek volna kötvények, amelyek a nemzeti bankjegyek fedezetéül szolgálnak. Az adósság kifizetése egyet jelentett volna a pénzkínálat lerombolásával."

Lincoln tehát rákényszerült erre a lépésre, és egyre inkább a franciák és a britek (és azok központi bankárjaik) szorításába került. Ekkor azonban váratlan segítséget kapott II. Sándor orosz cártól. A cár szintén ellenállt egy központi bank létrehozásának, és kijelentette, hogy amennyiben Franciaország vagy Nagy-Britannia beavatkozna a háborúba a déliek oldalán, akkor azt Oroszország hadüzenetnek tekintené. Ráadásul csendes-óceáni flottájának egy részét San Franciscóba is küldte. (Emlékezzünk erre a tényre, amikor majd arról lesz szó, hogy a nagytőkések miért is támogatták a kommunista forradalmat később!)

Lincoln sajnos nem tudta véghez vinni a Nemzeti Bank Törvény visszavonását, mert 41 nappal második megválasztása után John Wilkes Booth lelőtte. Ha Lincoln életben marad, akkor minden bizonnyal fellép a törvény ellen, ezt sugallja például egyik levelének szövege:
”A pénzhatalom békeidőben harácsol, balsors idején pedig ellenünk ármánykodik. Sokkal despotikusabb, mint a monarchia, sokkal szemtelenebb, mint a zsarnokság, sokkal önzőbb, mint a bürokrácia."
Pénzügyminisztere, Salmon P. Chase szintén megbánta, hogy létrehozták ezt a törvényt:
”A Nemzeti Bank Törvény elfogadásának elősegítésében való közreműködésem életem legnagyobb pénzügyi tévedése volt. Olyan monopóliumot épített fel, ami kihat az országban minden érdekeltségre.”

Lincolnt tehát 1865. április 14.-én lelőtték. A merénylő, Johh Wilkes Booth déli szimpatizáns volt, de egy kanadai ügyész, Gerald G. McGeer szerint a nemzetközi bankárok összeesküvése áll a háttérben. 1934-ben állt elő ezzel az elmélettel, amelyet titkosszolgálati ügynökök vallomása és bizonyítékai alapján fogalmazott meg. Egy cikket is közölt a Vancouver Sun 1934. május 2.-ai számában, melyben részletesen kifejtette, miért is ölték meg Lincolnt. És nemcsak a Zöldhátúak miatt. A bankárok aranystandard rendszerre akartak áttérni, vagyis az amerikai fizetőeszközt arany alapokra akarták helyezni. Az arany feletti uralom pedig az övék volt….

Érdekes belegondolni, hogy száz évvel később egy másik elnök, John F. Kennedy újra kezdte nyomtatni a Zöldhátúakat. Tudjuk, hogy neki is mi lett a sorsa…..
Nyolc évvel Lincoln halála után bevezették az aranystandardot. A következő cikk az ezüst és az aranystandard harcáról fog szólni.

A Schmitt Pál féle plágium-ügyet nem kell bemutatni. Mindenki hallott róla, mindenkinek van véleménye; én itt és most nem kívánok véleményt mondani. (Sejthetitek hogy nevetségesen siralmasan szánalmas.) Viszont az Origo tegnap késő este közölt egy cikket, amiben bemutatják a magyar ingyenes plágium keresőt.

Jól működik és hamarosan még több nyelvet is ismerni fog, de a lényeg a cikk végén van, idézem:

Egyszerűbb a szőnyeg alá söpörni

"Sajnos az egyetemek még néha úgy állnak hozzá, jobb a szőnyeg alá söpörni, mint bevallani, hogy ez egy létező probléma. Meglepődve tudtam meg, hogy az ELTE-n a doktori disszertációk nem publikusak, pedig van egy jogszabály, ami alapján annak kellene lenniük" - mondta Pataki Máté. A fejlesztő szerint messze vagyunk még attól, hogy az egyetemek maguk publikálják, hány plágiumügy volt egy évben, és hány hallgatónak kellett új diplomamunkát írnia. Volt arra példa hazai intézetnél, hogy egy nemzetközi akkreditációs próba végén azt kapta visszajelzésként, nem kezeli megfelelően a plágium problémáját.

Magyarán elég simlis a rendszer ma is, azóta, hogy Schmitt Pál védett és ki tudja mi volt előtte. Ez így tényleg oda vezet, hogy ha rendesen meg is csinálom a doktorit, ki fogja azt nekem elhinni külföldön?

A legszomorúbb dolog

Mégis a legszomorúbb, hogy egy ilyen helyzetben, ilyen hozzáállás mellett a Magyar Tudományos Akadémia nem fogadja el a külföldi PhD-t!!! (Amellett hogy Schmitt esetében kisdoktoriról van szó, nem PhD-ról.) A magyart mindenki elfogadja, de mi magyarok nem fogadunk el semmit, teljesen mindegy hogy a Harvardon, vagy bármilyen elit egyetemen készült! Hozzáteszem, hogy nyugaton jóval többet kell letenni az asztalra a doktori címért, mint általában itthon. Szépen végig kell menni a procedúrán, elfogadtatni itthon és meg kell védeni. Ha egyáltalán lehet, mert a mostani szabályzatban az szerepel, hogy külföldi munkáért nem adható doktori cím! Mégis miért??? Engem például érint a dolog, mert ha minden jól megy nemsokára megvédem a saját doktori munkámat, de Hollandiában (ahol 4 éves a dolog nem három, mert ahogy említettem többet kell küzdeni érte) és a világon mindenhol doktor leszek, kivéve ha hazajövök! Ez pedig egy vicc! 

Remélem felébresztettem bennetek egy-két gondolatot ezzel kapcsolatban.

Ez egy inkább áttekintő írás, ami arról szól, hogy hogyan facsarják ki a kétségbeesett, hiszékeny emberekből a legutolsó forintokat is! Szeretnénk ha az emberek egy kicsit gondolkoznának, felvetnék a kérdést, hogy ez tényleg lehetséges?

Tegnap leiratkoztam valami hírlevélről, de búcsúzóul még ajánlottak különböző dolgokat, például ha fontos az egészségem nézzem meg a Vitacell termékeket, mert nemcsak hogy gyógyítja a rákot, de meg is előzi. Aztán a honlapjukon (mert ennek utána kellett járnom) bővebben kifejtették, hogy "csak természetes anyagok, Mari néninek is bevált", de a lényeg röviden tömören ez volt. Celladam és Vitacell cseppek, bocsánat “életcseppek”, krémek, kúpok, oldatok.

Most anélkül, hogy mélyen és unalmasan beleásnánk magunkat a sejtbiológia rejtelmeibe, gondoljuk bele magunkat! Tegyük fel, hogy neked, aki olvasod ezt, van valami hasonló találmányod, rendben? Először is szabadalmaztatod, mert ha tényleg működik szeretnéd megvédeni. Aztán ugye mivel működik, ezt ténylegesen be is bizonyítod a szükséges kettősvak klinikai vizsgálatokkal, ahogy kell. Ha megvan az eredmény, te erre nyilván büszke vagy, hiszen bizonyító erejű és amikor csinálsz egy webáruházat vagy ismertető honlapot ki fogod oda rakni! Ugyanúgy, ahogy egy webáruház is kirakja a logót, hogy ő volt a 2011-es év legjobb webáruháza, hiszen ezzel bizalmat szerez.

És itt van az egyik probléma. Ha megnézem a Vitacell honlapját, semmi ilyesmit nem találok. Ebből az következik, hogy valószínűleg nincs is ilyen bizonyíték! De másfelől is megközelíthetem a problémát. Én, aki írom ezt a cikket, honnan tudom, hogy nem működik. Tényleg lehet hogy működik. De ezt először nem a gyártónak kéne bizonyítania? Enélkül ez nem számít átverésnek? Olyat állít és pénzt kér érte, amit nem tud bizonyítani. Én ezt addig nem hiszem el, amíg nincs rá bizonyíték és nem költök rá pénzt. Ti se tegyétek! Végül nem én szeretném bizonyítani, hogy nem működik, hanem azt szeretném elérni, hogy ő bizonyítsa hogy igen, mielőtt pénzt kér érte!

Aztán ott vannak a korábbi vásárlók visszajelzései. Mari néni nagyon hálás, hogy meggyógyult. Ez nem bizonyíték. Az a baj ezzel, hogy mi nem tudhatjuk, Mari néni egy a kettőből, vagy egy az ezerből. Ezért aztán honnan tudjuk, hogy tényleg ettől gyógyult meg? Magától is meggyógyulhatott, de ezt egy bizonyos terméknek tudja be, nem mellesleg talán azért, mert ezek általában drágák és lelkileg jó neki úgy éreznie, hogy megérte megvenni a kis nyugdíjából! De jól néz ki az elégetett néni és bizalmat kelt.

Ez egy áltudományos módszertan amivel pénz lehet keresni:
Végy egy természetes alapanyagokból álló, titkosnak mondott terméket. Állítsd azt, amit az emberek hallani akarnak: „Megszületett a rákellenes szer, minden eddigi készítménynél hatásosabb.” Hangoztasd a termék nagy előnyét, hogy mindenféle rákra hat (a gyógyszerek csak egy-egy fajtára, hiszen rengeteg különböző oka lehet a különböző rákoknak), és kizárólag természetes anyagokat tartalmaz, így mellékhatásokkal sem kell számolni. (A betegeknek annyi a bajuk, hogy nem jut eszükbe, a gyilkos galóca és a kígyóméreg is kizárólag természetes anyagokból áll.) Hass a nemzeti büszkeségre: száz százalékig magyar a felfedezés, és csak azért nincs törzskönyveztetve, mert a gyógyszerlobbi ott gáncsolja, ahol tudja. Ismételgesd, hogy túladagolás nem lehetséges, sőt, minél többet szed valaki, annál jobb (súlyos esetben megadózis intravénásán). Hivatkozz tudományos bizonyítékokra; mondd például, hogy a szer hatásos nyirokszövet-daganat növekedésének gátlására csecsemőmirigyhiányos szőrtelen egerekben. (Senki sem gondol majd arra, hogy ő nem egy szőrtelen egér.) Ha a hatóságok rád szállnak, védekezz azzal: nem tulajdonítottál gyógyhatást a termékednek, te a macskagyökér, az őssejt és az őserdő hatásáról beszéltél, úgy általában. Ha nagyon megbüntetnek, zárd be a céget és akár ugyanazon a címen alapíts egy hasonló nevűt…

Például az Egészségügyi Tudományos Tanács évek óta szeretné elérni, hogy a Celladam képviselőit kuruzslás miatt állítsák bíróság elé, mert a szer „a beteg emberek egészségét nagymértékben veszélyezteti”. A Fővárosi Főügyészség tavaly szeptemberben elutasította a feljelentésüket, de a Celladam feltalálója, Kovács Ádám mégis bíróság elé állt csődbűntett vádjával. A bíróságon azt állította, leszámolás folyik ellene.

Sok ilyen van
Ezen a blogon is beszámoltunk már például a lúgosításról, a deutérium mentes vízről, a lábfürdős méregtelenítésről, a kristályakadémiáról, az asztrológiáról, a babonákról, a bioquant lézerterápiáról, a hologramos energia karkötőkről, életerő készülékekről, csaló jósnőről és kinesio tapaszról. Mindegyikben az a közös, hogy tudományosnak hangzó, hihetőnek álcázott szövegekkel átverik az embereket.

Igyekeztünk elmondani a véleményünket, bizonyítékot mutatni, hogy miért marhaságok. Szeretnénk, ha minden ember eljutna odáig, hogy bizonyítékot kérjen attól, aki valami állít. Ha lenne, valószínűleg büszkén hivatkoznának rá! Mari néni visszajelzése nem bizonyíték. Attól, mert valami be van jegyezve még nem feltétlen hatásos! (A mi példánkban csak rajta volt az európai CE jelzés, hogy nem ráz meg az áram, ha bedugom a konnektorba, de a hatékonyságát még soha nem vizsgálták!) Attól mert szabadalom védi, még nem kell hogy működjön. Szabadalmi oltalmat szerezhetsz egy névre is akár, attól még nem lesz hatásos. De lehet úgy tálalni, hogy annak látszódjon és pénzt lehet kérni érte.

Végül fontos megemlíteni, hogy igenis szembe lehet menni az orvostudománnyal és bizonyítani, hogy valami működik! Azután ezért Nobel-díjat lehet kapni.

A jövőben is igyekszünk bemutatni példákat és elmondani véleményünket, hiszen felelősséget érzünk. Reméljük meghallgatásra találnak!
 

Nekem nagyon tetszett ez az Indexes videó, melegen ajánlom mindenkinek. Gyakorlatilag ez egy üvegház, amiben a növények mellett víztartályok is vannak. A vízben halak nőnek, ezek trágyázzák a növényeket és mindenki boldog! Érdemes megnézni és elgondolkodni rajta! Részletek a videóban...

Ez poszt lehetne akár a "Tudomány a konyhában" sorozat második része is.

Ezt láttad már?

Házi tüzijáték narancshéjból

Hogyan csinálj lézermikroszkópot?

Érdekességek a kávéról

A kettővel ezelőtti cikk végén már megemlítettem a Second Bank of United States megalapítását. Ez a bank elődjének mintájára (First Bank of United States) jött létre. Alapításának, működésének és végzetének körülményei szinte teljesen azonosak az első ilyen bankéval. Sorsát egy itthon kevésbé ismert amerikai elnök, Andrew Jackson pecsételte meg.

Jackson, mielőtt politikus lett, a hadseregben szolgált, az indiánok és a britek ellen harcolt. Személyisége és elnöki tevékenysége kicsit ellentmondásos. Például gazdag rabszolgatartó volt, ennek ellenére kiállt a demokráciáért és a polgárok személyes szabadságáért. Akit jobban érdekel, az olvashat róla a neten, mi most koncentráljunk a központi bank elleni tevékenységére.

Jackson 1828-ban került az elnöki székbe. Világéletében a központi bank ősellensége volt, és amint megválasztották, rögtön támadásba is lendült. Azonban 1836-ig a bank működési engedélye biztosítva volt a kongresszusi törvény által. Így első elnöki ciklusa során „csak” arra szorítkozott, hogy a bank támogatóit eltávolítsa a kormányzatból. A bank támogatói érezték a helyzet komolyságát, ezért 1832-ben kérték a Kongresszustól a bank működési engedélyének meghosszabbítását. Abban bíztak, hogy Jackson nem fog belemenni a vitába. De tévedtek. A Kongresszus megszavazta a hosszabbítást, de az elnök megvétózta a törvényt.
A vétó szövegének egy részlete:
”Nemcsak saját állampolgáraink részesülnek majd Kormányunk bőkezűségéből. E bank tőkéjéből több mint 8 millió külföldiek tulajdona. Nem veszélyes-e szabadságunkra és függetlenségünkre nézve egy olyan bank, ami természeténél fogva ily kis mértékben kötődik hazánkhoz? Fizetőeszközünk irányítása, a közpénzek beszedése, és polgáraink ezreinek függőségben tartása sokkal veszélyesebb és félelmetesebb, mint ellenségünk katonai ereje. Ha a kormány az egyenlő védelemhez tartaná magát, és ahogy az Ég esőt ad, egyaránt szórná kegyeit a magasra és alacsonyra, gazdagra és szegényre, az feltétel nélküli áldás lenne. Az előttem lévő határozat úgy tűnik nagy mértékben és szükségtelenül eltávolodik ezektől az igazságos alapelvektől.”

1832-ben Jackson újra indult az elnökválasztáson. Mindaddig a kampányok során az elnök jelöltek otthon maradtak, és nem mondtak beszédeket az embereknek, hanem követőik szerveztek kampány rendezvényeket. Ezt változtatta meg Jackson. (Többek között ő használt először kampányvonatot.) Ellenfelét Henry Clay-t a bankárok támogatták, állítólag három millió dollárt fektettek kampányába. Jackson kampányának jelszava a „Jackson, és nincs Bank” volt. A választást nagyon kis különbséggel megnyerte, és nekiállt tönkretenni a Bankot.

Megválasztása után két pénzügyminiszterét (Louis McLane, William J. Duane) is megbízta azzal, hogy vegye ki a kormány letétjét a Second Bank of United States-ből. Egyikük sem hajtotta végre, amit kért tőlük Jackson, ezért mindkettőt menesztette. Harmadik minisztere Roger B. Taney 1833. október 1-től kezdve elkezdte a kormány pénzét kivonni a bankból. A bank elnöke, Nicholas Biddle ellenállt. Állítólag ezt mondta:
” Ez a derék Elnök azt hiszi, hogy csak mert indiánokat skalpolt és bírákat börtönzött be, azt tehet a Bankkal, amit akar. Hát téved!”
Biddle megpróbálta felhasználni a befolyását az amerikai politikai elitben:
„Semmi más, csupán a széleskörű szenvedés lesz bármi hatással a Kongresszusra. Egyedüli biztonságot számunkra a határozott megszorítás érdekében tett következetes irányvonal követése adhat - és nincs kétségem afelől, hogy egy ilyen irányvonal végül a fizetőeszköz visszaállítását és a bank új működési engedélyét eredményezi.”

Számomra ez a kijelentés kicsit zsarolónak hat. És láss csodát, mi történt ezután? Gazdasági válság. A bank erősen szűkítette a pénzkínálatot a régi kölcsönök bevonásával, és az újak kihelyezésének megtagadásával. És Biddle mindezekért Jacksont okolta, mert a kormány kivonta a tőkét a bankból. De gondoljunk bele egy pillanatra! A kormány részesedése mindössze húsz százalék volt a bankban, és az amerikai gazdaság semmivel sem működött rosszabbul abban az időszakban, mint általában. Vagyis semmi sem indokolta ezt a lépést a központi bank részéről……..

Mindenesetre a politikusok megijedtek a válság miatt, és hat hónappal a kormányzati tőkekivonás után a Kongresszus 26-20 arányban hivatalosan megrótta az elnököt. (Erre előtte és azóta sem volt példa!) Úgy nézett ki, hogy végül Jackson ellenfelei nyernek, azonban „csoda” történt. Pennsylvania kormányzója támogatni kezdte Jacksont, és erősen bírálta a bankot. Ráadásul Biddle-t rajtakapták, amint azzal dicsekedett, hogy „tönkretette a gazdaságot”. 1834 áprilisában a Kongresszus éles vita után 134-82 arányban elutasította a bank működési engedélyének megújítását. Ezen kívül egy vizsgáló bizottságot állított fel, aminek a célja annak kivizsgálása volt, hogy a bank okozta-e a válságot. Amikor a vizsgálóbizottság megérkezett Philadelphiába, a bank épületébe, hogy egy könyvvizsgáló átnézze a könyvelést, Biddle megtagadta a könyvek átadását. Nem engedett betekintést a kongresszusi tagokkal folytatott levelezésébe sem, ami személyes hiteleikről, és a nekik nyújtott kedvezményekről szólt. Azt is megtagadta, hogy tanúskodjék a bizottság előtt Washingtonban. (Biddle-t később letartóztatták, és csalással vádolták. Felmentették, de nem sokkal később meghalt.)

Mindeközben Jackson folytatta gazdaságpolitikáját. A Second Bank of United States-ből kivett tőkét más, helyi és állami bankokba helyezte, valamint közmunkákba és vállalkozásokba fektette. Ennek következtében a gazdaság virágzott. Azt is meg kell említeni, hogy Jackson volt az EGYEDÜLI elnök, aki valaha is kifizette a TELJES államadósságot 1835-ben! És „meglepő” módon ő volt az első elnök, akit megpróbáltak hivatali ideje alatt megölni. 1835. január 30-án egy Richard Lawrence nevű ember próbálta lelőni, de revolverei csődöt mondtak. A bíróság később felmentette Lawrence-t elmebetegségre hivatkozva. Állítólag szabadlábra helyezését követően azzal hencegett barátainak, hogy befolyásos emberek bízták meg Európából, akik ígéretük szerint meg is védik, ha elfognák………

Jackson talán csak egy hibát követett el elnöksége idején. Pár hónappal második ciklusa lejárta előtt, 1836-ban megalkotott egy új törvényt (Specie Circular), ami kimondta, hogy állami földet csak aranyért vagy ezüstért lehet venni (Az USA területe elnöki évei alatt jelentősen megnövekedett, és ezeket eladták magánszemélyeknek. Korábban papírpénzt is elfogadtak.) A törvény miatt jelentősen megnőtt a kereslet az arany és ezüst iránt, amit a bankok nem tudtak kielégíteni, és 1837-ben válság robbant ki. A válság okairól manapság is vitatkoznak a közgazdászok, de közgazdasági tény, hogy ha az állam nyomtatja a pénzt (és nem teszi ezt a megfelelő mértékkel) annak hiperinfláció lesz a következménye (Gondoljunk a pengőre!). Azzal, hogy Jackson elvette ezt a jogot a Second Bank of United States-től, a bankok túlzott mértékben nyomtatni kezdték az (állami) papírpénzt, és bekövetkezett az erős infláció. Ennek következményeként először a kormány, aztán a bankok nem fogadták el az értéktelen papírpénzt a földekért cserébe, és ebből jött a válság.

A cikk végére néhány személyes megjegyzés. Úgy vélem, hogy Andrew Jackson jó politikát folytatott, és tettei el kellene, hogy gondolkoztassák a mai politikusokat is! Azonban utolsó nagy döntése hibás volt, és már nem tudta kijavítani, hiszen második ciklusa után nem maradt hivatalban. (Nem találtam meg, hogy miért nem indult a harmadik ciklusért.) De talán nem is az ő hibája. Arra gondolok, hogy már akkor is, és pláne a 20. és 21. században a gazdaság úgy volt és van „beállítva a jó működésre”, ha az exponenciális növekedést mutat. Halljuk minden nap, hogy a GDP-nek növekednie kell, különben recesszió van, és akkor itt a „világ vége”. Én azon a véleményen vagyok, hogy az államnak igenis feladata a gazdaság irányítása, a kontroll, hogy megakadályozza a pénzügyi és gazdasági folyamatok elszabadulását. Manapság, és az előző évtizedekben nem ezt tapasztaltuk, és ha megnézzük néhány évente mindig jöttek az újabb és újabb válságok. És ez a mostani sem az utolsó lesz, mert akármit mondanak is a politikusok, legyen az magyar, EU-s, amerikai vagy bármilyen, ők csak „tüneti kezelést” folytatnak…..

Mondhatnám úgy is: tudomány a konyhában! :) De először is mindenkinek nagyon boldog új évet kíván az Értelmesen blog!

Ma egy kis utószilveszteri házi kísérletet hoztam nektek, szó szerint elég(!) hozzá egy narancs és mondjuk egy gyertya lángja. Ha nem érdekel a magyarázat, hagyd ki a következő bekezdést!

Ha már pucoltatok narancsot, biztos észrevettétek, hogy a kezetek olyan sárgás olajszerű lesz utána. Nos, az a sárgás olajszerű izé valójában a héj külső rétegéből kispriccelő illóolajok, keserűanyagok, karotinoidok, narancssavak keveréke. Ez még nem hangzik valami mókásan, de nézzük tovább! Az illóolajok nevükkel ellentétben nem kimondottan olajok, hanem főleg szénhidrogének, alkoholok és mindenféle vegyületek keveréke. Nekem ez éghetőnek hangzik!

Annyit kell csak tenni, hogy megpucoltok egy narancsot (én itt most darabokat vágtam a héjából) és a héj külső felét befelé horpasztva eléritek, hogy kispricceljen az olajszerű anyag. Ha ez már megy, spricceljétek rá a gyertya lángjára néhány cm távolságból! Ha ügyesek vagytok meglepően jól be fog lobbanni. Látványosan bebizonyítottuk, hogy éghető anyag spriccel ki a narancshéjból, de azért nem ettől fog leégni a lakás...

Próbáltam lefényképezni a látvány egy részét:

 A hosszú záridő miatt így néz ki:

De tudom, hogy Ti ügyesebbek vagytok, próbáljátok ki és írjátok meg hogy sikerült! A narancshoz jó étvágyat kívánok!

Karácsony előtt egy inkább vicces 3 perces videót hoztam nektek! Terry Moore bemutatja, hogy a cipőfűző kötésének, amit gondolom mindenki ismer :) két formája van! Ha valaha is panaszkodtál, hogy kikötődött a cipőfűződ, lehet hogy a gyengébb formát tanították meg neked! Csak egy kicsit különbözik a kettő, mégis nagyon fontos az eredmény szempontjából! 

Szerintem mi magyarok inkább az erős verziót ismerjük, de például Amerikában (ahogy a filmből is kiderül) nem ennyire elterjedt. A másik megoldás, hogy ha megkötötted a cipőfűződet, a két szárral amelyik hurkot formáz, megint kötsz egy fél csomót. Így sem fog eloldódni (ezt a trükköt köszönjük Pósafalvi Annának!).

Én a jó formát ismertem, de nem tudtam erről és meglepődtem! Remélem ezután mindenki jól köti be a cipőfűzőt! :)

Ezt láttad már?

Felelősség

Ahol Jamie Oliver is lebőg - Amerika

Családi kép, kicsit másképp

Essen néhány szó a Rotschild dinasztiáról! Az előző cikkben már elhangzott ez a név. Kik is a Rotschildok, és miért fontosak? Nos, egyes vélemények szerint a 19. században ők voltak a világ leggazdagabb családja. A 20. századra azonban szinte „eltűntek”, manapság alig hallani róluk. Legalábbis az összeesküvés elméletek kivételével. De mi is az alapja ezeknek az elméleteknek? Paul Johnson történész így fogalmazta meg:
„A Rotschildok nehezen megfoghatóak. Nincs róluk olyan könyv, ami leleplező és pontos lenne. Egész könyvtárakat írtak viszont velük kapcsolatban butaságokról. Ezért főleg a család felelős. Egy hölgy például könyvet tervezett írni (Hazugságok a Rotschild családról címmel), de abbahagyta, azzal az indokkal, hogy nagyon könnyű a hazugságokat átlátni a Rotschildokkal kapcsolatban, viszont az igazságot lehetetlen megállapítani.” 
A Rotschildoknak hatalmas méretű a családfája, így nem is fogok foglalkozni a teljes dinasztiával, csupán a legfontosabb embereket próbálom megemlíteni.

A dinasztiát Mayer Amschel Rotschild (született Frankfurt, 1744) alapította. Ő egy pénzváltó (Amschel Moses Rotschild) negyedik gyermeke volt (összesen nyolcan voltak testvérek). Moses-nek volt egy boltja, aminek ajtaján egy címer volt: egy vörös pajzson ülő római sas. (A Rotschild ugye németül vörös pajzs, innen ered a családnevük.) Moses többek között a hesse-i választófejedelemmel kereskedett, vagyis neki adott kölcsön időnként. Valószínűleg innen ered Mayer-nek az ötlete, hogy sokkal jövedelmezőbb államoknak és királyoknak kölcsönt adni, mint magánszemélyeknek (lásd a Bank of England-es cikkemet). Állítólag ezt mondta 1790-ben:
"Hagyjátok, hogy kibocsássam és irányítsam egy nemzet pénzét, és nem érdekel, hogy ki hozza törvényeit."
Moses 1755-ben halt meg, így gyermekei örökölték a vállalkozását.

Amschel a szakmát Hamburgban „tanulta ki”, egy Jakob Wolf Oppenheim nevű vállalkozónál. Innen 1763-ban tért vissza, és ritka pénzérmékkel kezdett kereskedni. Folytatta apja jó kapcsolatát a hesse-i választófejedelemmel, ő látta el érmékkel. A vállalkozás gyorsan növekedett, főleg 1785 után, amikor IX. Vilmos került hatalomra, és megbízta Amschelt a banki szolgáltatásokkal a fejedelemségben. A francia forradalom után a vállalkozása még inkább növekedni kezdett, amikor megbízták, hogy zsoldosokat toborozzon a britek számára Napóleon elleni háborúban (ő kezelte a britek pénzét). 1785-ben egy másik fontos dolog történt az életében. Családjával egy nagy, ötemeletes házba költözött (Zöld Pajzs), amelyet a Schiff családdal osztottak meg. Jegyezzük meg a Schiff nevet is, a későbbiekben még előkerülnek ők is!

A 19. század elejére Amschel saját nemzetközi hiteleket kezdett nyújtani, melyekhez a tőkét a fejedelemségből szerezte. Annak ellenére, hogy Napóleon 1806-ban elfoglalta Hesse-t, és a választófejedelem száműzetésbe került, Amschel megmaradt a bankárának. A fejedelem pénzét, és a sajátját Angliában fektette be (ahova egyik fiát küldte, erről lent). Ezen kívül profitált Napóleon kontinentális blokádjából is, az Európán belüli kereskedelemből.

Amschelnek összesen tíz gyermeke született, akik közül négyen további dinasztiákat alapítottak. Amschel gyermekeit Európa legfontosabb kereskedelmi központjaiba küldte: Nathant Londonba, Salomont Bécsbe, Calmannt (Carl) Nápolyba és Jacobot Párizsba. Közülük a legfontosabb Nathan volt, bár a többiek is jelentős szerepet vállaltak az adott ország pénzügyeiben.

Nathan 1798-ban (21 évesen) került Angliába. Apja azért küldte Angliába 20 000 font tőkével, hogy bővítse a család textil import-beli kereskedelmét. Nathan 1804-ben lett brit állampolgár. 1806-ban megkapta apjától IX. Vilmos pénzét (550 000 font). Elvileg neki brit államkötvényeket és más hasonló részvényeket kellett volna ebből vásárolnia a fejedelem számára, de ő másba is befektetett. (Háború volt, ami nagyon kedvező az üzletnek…..). Ebből és apja pénzéből pénzügyi tevékenységbe kezdett a londoni tőzsdén, valamint bankot is alapított (N M Rotschild & Sons, 1811). Tevékenysége révén 1815-ben vissza tudták adni a pénzt Vilmosnak a kamatokkal együtt, a plusz profitot viszont megtartották. Nathan személyesen finanszírozta Wellington herceg spanyolországi hadjáratát, de más nemzeteket is támogatott a Napóleon elleni küzdelemben. A háborúból nagyon megszedte magát, de a legnagyobb „üzlete” évekkel később történt, 1815-ben. 

A korábbi cikkemben említettem, hogy Napóleon igazából a Bank of England ellen harcolt végig. De miért támogatta Nathan is a Napóleon ellen küzdőket? Mert Napóleon meglátta a privát központi bankok és a bankárok valódi veszélyét. Így fogalmazott:
"A kéz, ami ad, felette áll a kéznek, ami kér. A pénznek nincs hazája; a pénzemberek nem hazafiak, és nincs becsületük: kizárólagos céljuk a nyerészkedés."
Mily igaz! Gondoljunk csak bele Amschel 1790-es kijelentésére, vagy ami manapság is folyik tőzsdéken, bankokban, hitelminősítőknél, stb……..

Napóleon tehát nagyon nagy fenyegetés volt a bankárok, így a Rotschildek számára is, így mindent megtettek, hogy finanszírozzák ellenségeit. Erőfeszítéseik sikert arattak, amikor Napóleont 1814-ben száműzték Elbára. Azonban 1815-ben Napóleon visszatért Elbáról, és új sereget toborzott. Ausztria és Oroszország túlságosan eladósodott, így nem vett részt a hadjáratokban. Wellington viszont éppen a későbbi Belgium területén állomásozott, így Napóleonnak vele kellett megütköznie. A döntő ütközet Waterloo-nál zajlott le (A csata kimenetelét tudjuk, az viszont kevésbé ismert, hogy a britek már a vereség szélén álltak, és ki is kaptak volna, amikor a poroszok megjelentek Napóleon jobbszárnyán, és így együtt győzelmet arattak.). A csata kimenetele hosszú időre befolyásolta a brit gazdaságot. Ha Napóleon nyer, akkor Britannia jelentősen veszít hatalmából, és félő volt egy invázió lehetősége, ha viszont Britannia nyer, akkor minden korábbinál erősebb lesz. Ezt a dolgot Nathan is felismerte, és élete legnagyobb „üzletét” csinálta a csata után egy nappal. 

Hogyan vitte véghez? Természetesen nem becsületes módon, hanem manipulációval. Egy ügynöke szolgált ugyanis a brit seregben, aki a csata idején egy a csatamezőtől északra lévő dombon állomásozott. Amint a csata eldőlt, visszasietett Londonba, és közölte a hírt Nathan-nel. Ügynöke EGY TELJES NAPPAL(!!) megelőzte Wellington londoni futárát. A hírt felhasználva gyorsan cselekedett, és rögtön a tőzsdére sietett. Ott már elég nagy volt a hírneve, ezért mindenki rá figyelt. Tudták, hogy jól működő információs hálózattal rendelkezik szerte Európában (fivérei révén). Nathan eljátszotta a szomorút (mintha Napóleon nyert volna), és elkezdett eladni. Ennek nyomán pánik alakult ki, és mindenki szabadult a részvényektől. Igen ám, de pár órával később (titokban) ő és a szövetségesei tömegével venni kezdték a részvényeket immáron töredék értékükért. Kevesebb, mint egy nap alatt megszerezte az uralmat a brit kötvénypiac, és egyesek szerint a Bank of England felett is!

Erre lehet azt mondani, hogy legenda! De ami tény, hogy száz évvel később a New York Times-ban megjelent írás szerint Nathan Rothschild unokája megpróbált bírósági úton eltiltatni egy erről a tőzsdei történetről szóló könyvet. A Rothschild család váltig állította, hogy a történet hamis és becsületsértő, de a bíróság elutasította a Rothschildok kérelmét, és elrendelte, hogy a család fizessen minden perköltséget.

Lehetne még sorolni Nathan üzleti sikereit (1825-26-ban ő finanszírozta a Bank of England likviditását, 1835-ben megkaparintotta a spanyol higanybányák feletti uralmat, stb.), de az túl hosszú lenne, és ennek a cikknek és a sorozatnak nem(csak) ez a célja.

A Rotschild-dinasztia a 18. század közepére a világ legvagyonosabb családja lett. Ezt állítják a történészek. A bevezetőben említettem, hogy a 20. századra azonban gyakorlatilag eltűntek. Pedig ez csak részben igaz! (Az N M Rotschild & Sons például még ma is működik, bár hivatalosan most már nem bank, hanem pénzügyi szolgáltató cég.) A pénz olyan, mint az energia. Nem veszik el, csak átalakul, vándorol. És a Rotschildoknak akkora volt a befolyása a 20. század elején, hogy egy ilyen hatalom nem tűnhet el. Erről számos könyv és írás található. Talán hatalmuk megcsappant, amikor a fasizmus megerősödött Európában (ők ugye zsidók), bár ez is kétséges. (Hitlert támogatták nagytőkések). Biztosat viszont nem lehet kijelenteni (lásd bevezető), hiszen a mai globális üzleti világban egyszerűen nem lehet átlátni a dolgokat, legalábbis egy külső szemlélő számára. Az viszont tény, hogy a Rotschildok és szövetségeseik (Rockefeller, Morgan, Schiff, Warburg) leszármazottai még ma is élnek, és még mindig gazdagok. Hogy mennyire gazdagok, azt senki se tudja megállapítani, mert nagyon jól meghúzódnak a háttérben.

Az előbb említett családok későbbi cikkekben még elő fognak kerülni. A következő cikk azonban visszatér Amerikába, amikor Andrew Jacksonról fogok írni, aki egy itthon kevésbé ismert elnök volt, pedig olyan tetteket vitt véghez, amelyek szinte egyedülállóak a (világ)történelemben.