Értelmesen

Manapság sokan mennek külföldre dolgozni és sokan aggódnak, hogy emiatt nem lesz nyugdíjuk. Jogos érv, hiszen így talán nem lesz meg a 40 év munkaviszonyuk (de legalább 20). Ebben nőttünk fel… De érdemes elgondolkodni kicsit azon, hogy milyen irányban mozog a nyugdíjkérdés és hogy valóban kockáztatjuk-e a nyugdíjat.

A trend

Ha végignézünk az elmúlt 10-15 éven pártpolitikától függetlenül, azt látjuk, hogy létrehozták a kötelező magán nyugdíjpénztárakat, mert látták, hogy a jövőben nem lesz elég a nyugdíj. Öregszik a társadalom, egyre több embert kell eltartani.

Ha megnézzük mi történt az elmúlt egy évben, még világosabb a helyzet.  Az intézkedések között van például a minimum 20 év munkaviszony (de ez szánalmasan alacsony nyugdíjat eredményez), az alapnyugdíj létrehozása, csak annyi nyugdíjat fizethet az állam amennyi a nyugdíjkasszába befolyik…

A rendszer kezd összeomlani… Mire a mai huszon- harminc évesek nyugdíjba mennek, valószínűleg már 70-75 év lesz a nyugdíjkorhatár és a nyugdíjjárulék nem 8,5, hanem 25 % lesz. Mire így megöregszenek, örülhetnek ha reálértékben a mai kis nyugdíjat vagy a felét megkapják. Semmire sem lesz elég. Az állam egyre kevesebb embernek fog nyugdíjat adni és egyre kevesebbet.

A trend tehát az, hogy egyre inkább mindenkinek magának kell a nyugdíjat összerakni. Erről, az okokról és a megoldásról írtam már itt, itt, itt és itt.

Ha maradok akkor sem lesz?

Mindebből az következik, hogy a munkaviszony évek számának fontossága egyre inkább csökken. Hiába küzdök a nyugdíjért, egyre kevesebbet fogok kapni, ez főleg igaz a mai huszon- harminc évesekre. Másképpen fogalmazva, miért küzdjek olyanért, ami a végén nekem alig valamicske nyugdíjat fog eredményezni?! (Ha lenne munkahelyem külföldön például.) Emiatt nem érdemes itthon maradni, nem kell feltétlenül a saját munkaévekkel foglalkozni, nem emiatt kell aggódni. Szerintem ne ez adjon okot az itthon maradásra. Azon már aggódjunk, hogy a saját nyugdíjunkat összerakjuk. Ezt ugye minél korábban elkezdjük, annál kevésbe fáj! A fenti linkek segítenek benne.

A sorozat következő részében a jövő, vagy talán már a jelen, egyik nagy problémájáról fogok írni. Ez pedig az űrszemét kérdése. Ellentétben a hulladék kérdésével, ami környezetvédelmi probléma, az űrszemét nem(csak) az. Az űrszemét, és a hasonló apró törmelék, alapvetően biztonságtechnikai probléma. És ezt nemcsak mi okozzuk. A világűrben ugyanis találhatóak olyan természetes források (kisbolygók ütközése, porladása), amik törmelékeket produkálnak, itt főleg a mikrometeorokra kell gondolni. Az ilyen mikrometeorok igazából még nagyobb gondot okoznak, mert méretük miatt nem lehet őket észlelni. Sebességük nagy, át tudják ütni az űrjárművek védőrétegét bizonyos esetekben. Jó példa a védekezésre, hogy a Nemzetközi Űrállomás falába be van építve egy 30 centiméteres kevlár réteg, ugyanaz az anyag, amiből a golyóálló mellényeket készítik. A mikrometeorok ellen csak védekezésre vagyunk képesek, megszüntetni őket nem tudjuk.

Ami ellen tehetnénk, az a mesterséges törmelék keletkezése. Miből is áll az űrszemét? Elromlott, elhasználódott műholdak, rakéta fokozatok, a rakétákról leeső festék, egyéb anyagok, stb.. De vannak különlegesebb darabok is. Űrhajósok legalább egy kamerát, és egy szerszámot elvesztettek különböző űrséták során, de vesztettek el például kesztyűt és fogkefét is. A képen éppen egy szerszámos táska elveszítését láthatjuk:

Az űrszemét problémáját az okozza, hogy nem tudjuk irányítani. Amikor ezek a dolgok elszabadulnak, vagy elhasználódnak, esetleg valamiért megváltoztatják a pályájukat, akkor Föld körüli pályán maradnak legalább több évig. A legdurvább példa az amerikai Vanguard-1 műhold, amit 1958-ban lőttek fel. Ez a példány még 240 évig Föld körüli pályán fog keringeni, majd végül elég a légkörben. De addig ott fönt lesz, és veszélyezteti az űrhajózást. És nincs egyedül! Egy új tanulmány szerint 16094 darab törmeléket követnek nyomon a Föld körül, és ezek csak a nagyobb darabok (legalább deciméteres-méteres nagyságrend)! A centiméteres, vagy még annál is kisebb darabok száma a tízmilliót is elérheti! Ezen törmelék többsége jól meghatározott helyeken található: alacsony Föld körüli pályán (LEO) és geostacionárius pályán. Itt találhatóak ugyanis a műholdak többsége. A kép jól kirajzolja a törmelék eloszlását:

Az ember azt gondolhatná, hogy ezek az apró darabok nem okoznak nagy gondot. De ez nagy tévedés! Az űrszemét akár 28000 km/h-s sebességgel is száguldhat. Elképzelhetjük, hogy mekkora mozgási energiával rendelkezik egy ilyen darab, és mekkora kárt tud okozni. Aki nem tudja elképzelni, annak egy kis segítség, két kép formájában. :) Az első képen egy NASA kísérlet eredménye látható, melyben szimulálták egy apró törmelék ütközését. Látható, hogy mekkora energia szabadult fel fény formájában! A második képen a Challenger első ablaka látható a második missziója után. A krátert leváló festék okozta!

És hogy miért most jelent meg a már említett tanulmány? A Föld körül keringő műholdak és egyéb járművek száma majdnem exponenciálisan nő manapság, ezáltal az űrszeméttel való találkozás gyakorisága is. Egyesek szerint közel állunk az ún. Kessler-szindrómához. Kessler egy NASA tudós volt, aki 1978-ban egy elmélettel állt elő, miszerint ha a LEO objektum sűrűsége elér egy kritikus pontot, és ütközések következnek be, akkor egy láncreakció indul el, ami végső soron annyi törmeléket hoz létre, hogy megakadályozza az űrkutatást, sőt talán még a műholdak felhasználását is. És ha megnézzük a különböző ütközések, vagy közeli találkozások időrendjét, akkor azt látjuk, hogy ezek egyre gyakoribbak. Megoldás a problémára egyelőre nincs. Egy dolgot tehetünk, minél biztonságosabbá tesszük az űrjárműveket.

Az emberi élet védelme mellett fontos a műholdaké is. Jelenleg közel 1000 működőképes műhold kering bolygónk körül, nagyjából 168 milliárd dollár értékben. Vagyis óriási pénz van a műholdakban, de ez nem újdonság senki számára. Ezeket az értékeket meg kell védeni, biztonságossá kell tenni. Az állam természetesen nem fog foglalkozni ilyennel, ezért marad a magánszektor. És valóban, egyre több cég kezd el foglalkozni az űrszemét problémájával. Hogy a magánszektor egyre nagyobb szerepet kap az űrkutatásban, arról már írtam. Az űrszemétről még sokat lehetne írni, itt a blogon csak a lényeget vázoltam fel. Akit még jobban érdekel a téma, és beszél angolul, annak ajánlom ezt.

Az előző fotós cikkben azt néztük meg hogyan kell turisták nélküli képet készíteni forgalmas helyeken. Most egy különleges családi kép elkészítésének lépéseit mutatja be ez a FotoTiPPtől kölcsönzött videó. A nagyszülőkre gyakorolt pozitív hatás garantált. Nagyon jól sikerült videó, mindent részletesen elmagyaráz, photoshop kezdők is meg tudják ebből a videóból csinálni!

Sok sikert, érdemes teljes képernyőn nézni!

A botrányos betelefonálós tévévetélkedők után idén az RTL Klubon és a TV2-n is megjelentek a jósműsorok. Az emelt díjas hívásokból évi tízmilliárdos hasznot húzó magyar médiavállalkozás a világ félszáz országában szédíti a nézőket. Az apró betűs részben maguk is elismerik, hogy humbug az egész.

Magyarország az utóbbi években szinte észrevétlenül televíziós nagyhatalom lett - már ami a betelefonálós tévévetélkedőket illeti. Azokra a kvízműsokra kell gondolni, amelyek Virítom!, Pénzeső, Telefortuna, Nyerő vonal, Kvízaréna és egyéb néven futnak a kisebb-nagyobb adókon. A játékokban a nézőknek egy egyszerű feladványt kell megoldaniuk, és a válasszal egy percenként 300-500 forintba fájó telefonszámot feltárcsázniuk. Aki műsorba kerül, a szerencsétől és több más körülménytől függően akár meg is nyerheti a néhány tízezertől több százezer forintig terjedő összeget.

Rejtőzködő milliárdos
Nagyhatalmi státuszunk abból fakad, hogy e műsorok java részét egyetlen magyar cégcsoport készíti. Annak is zászlóshajója, a Telemedia InteracTV Kft., mely nemcsak idehaza egyeduralkodó a piacon, hanem a világ ötven országába érdemi versenytárs nélkül sugározza vetélkedőit - egyenesen Bel-Budáról, a Böszörményi útról. Itt találhatók a cég központi stúdiói, ahonnan több mint ötven ország tévécsatornájának naponta 140 órában közvetítik műholdon - rendszerint Magyarországra utaztatott anyanyelvi műsorvezetők segítségével - a játékaikat. Ezzel évente százmilliónál is több emelt díjas hívás és SMS gazdagítja őket, illetve a tévéadókat és telefonszolgáltatókat. Arról pedig, hogy sok kicsi milyen sokra mehet, a Telemedia-cégcsoport forgalma árulkodik. A Telemedia Call Centre Investment Limited nevű máltai offshore vállalkozás birtokában álló médiabirodalom az utóbbi három esztendőben évi tízmilliárdos bevételre tett szert Magyarországon; és akkor még nem beszéltünk a máltai anyacég és más külföldi bejegyzésű vállalkozásaik helyi forgalmáról.

A Telemedia többségi tulajdonosa egy, a nyilvánosságot jobbára kerülő milliárdos, Törőcsik Jenő. Az eredetileg matematikus vállalkozó cége telemarketing-szolgáltatásokkal kezdte, majd a Szerencsekerék című vetélkedő, a Big Brother, a Survivor és más valóságshow-k telefonos szavazásának lebonyolítójaként vált ismertté. A nagy áttörést az hozta, amikor emberünk rájött: az emelt díjas hívásokra önálló adást is lehet építeni. Így születtek meg a telefonos tévévetélkedők, melyeknek egy a célja: a sokszor bugyuta kérdésekkel és különféle manipulációkkal minél több nézőt rávenni, hogy emelje fel a kagylót.

Utóbb aztán Törőcsikék arra jutottak: nyereményt sem kell fizetni ahhoz, hogy nézők ezrei eszüket vesztve betelefonáljanak a tévébe. Meglovagolták hát azt a világtendenciát, melynek értelmében emberek milliói kilátástalanságukban az asztrológiából, azon belül is a jövendőmondásból merítenek vigaszt. És hogy ez mekkora tömegeket érint, arról a Tárki és az Image Factory közvélemény-kutató intézetek tavalyi felmérése tanúskodik. Eszerint a magyarok negyven százaléka hisz született gyógyítókban, 31 százalékuk vallja, hogy vannak, akik meg tudják jósolni a jövőt, és minden negyedik polgártárs meggyőződése, hogy a horoszkóp "kihat a természetünkre".

A keresztrejtvény tévéváltozatának kikiáltott tévévetélkedők után így Törőcsikék elkészítették a horoszkóp televíziós kiadásának szánt asztroműsorokat. Ezek az adások tavalyig csak kisebb zugtévéken szédítették a nézőket, máraviszont polgárjogot nyertek a két országos kereskedelmi csatornán is. A Telemedia társcége által készített Ezo.tv műsora naponta kétszer egy órában, kora délután, illetve késő este a TV2-n jelentkezik, az RTL Klubon pedig a németországi Questico AG Asztro Show-ja látható délutánonként. Utóbbi cég azonban nem tudta megrengetni Törőcsikék uralmát: a piacvezető Ezo.tv több mint 750 órányi adást sugároz havonta több mint negyven országba; a Böszörményi úti központ mellett világszerte 25 stúdiót működtetnek, ezernél is több anyanyelvi jóssal dolgoztatnak, köztük száz magyarral. A cégcsoport tízmilliárdos magyarországi bevételéből az Ezo.tv 2008-ban még csak 150 millió, 2010-ben viszont már 1,3 milliárd forinttal vette ki a részét.

A vesénkbe látnak
A földi rögvalóságon túli világ aprópénzre váltása sosem állt távol a Telemediától: a cég SMS Ige néven már 2002-ben vallásos üzenetküldő szolgáltatást indított, melynek jegyében az előfizetők heti 475 forintért naponta egy transzcendens gondolatot kaptak mobiltelefonjukra. Most viszont már percenként kell ugyanennyit fizetni ahhoz, hogy valaki a 90-es előhívójú emelt díjas számon akár az adásban, akár azon kívül kapcsolatba kerüljön a megfelelő jóssal.

"Kérem a keresztnevét és a születési évét. Köszönöm, Éva, 1949, egy, kettő, három, már küldöm is a pénzenergiát" - ha bekapcsoljuk az RTL Klub Asztro Show-ját, ilyen mondatokat hallunk Lominitől, az egyenesen Atlantiszról szalajtott tisztánlátótól. Joviális külsejét állszakállal misztikussá maszkírozó emberünk mindenféle hókuszpókuszok közepette küldi boldog-boldogtalannak a pénzenergiát, avagy veszi le a rontást a telefonálókról. "A veséjében látok egészségügyi problémákat; anyagi helyzete októbertől fog jobbra fordulni. Ha műsor után felhív, konkrétabb tanácsokkal is tudok szolgálni" - ezt már Mystic, a domina külsejű jósnő darálja a TV2-n, miután kártyával kivetette a betelefonáló nyugdíjas néni jövendőjét.

"A tévéműsor csupán reklámja annak a szolgáltatásnak, amit csinálunk. A lényeg a telefonon keresztüli jóslás" - idézte Törőcsik Jenőt tavaly a Magyar Narancs. Valóban: a jövendőmondók a nap 24 órájában rendelkezésre állnak, hogy telefonon, sőt akár SMS-ben, e-mailben álljanak a kliensek - főként középkorú vagy idősebb nők - rendelkezésére; egy ötszáz szavas írásos jövendölés 7900 forint, az 1250 szavas prognózisért viszont már 18 900 forintot kell kiköhögni. Az Ezo.tv emellett kiterjedt partnerprogramot működtet: ha valaki a maga honlapján vagy más csatornáin hirdeti a céget, 15-20 százaléknyi jutalékot kap minden általa közvetített szolgáltatás után.

És hogy mennyire reklám a jósműsor, azzal kapcsolatban Koltay Tamás, a TV2 szóvivője lapunknak megerősíti: az Ezo.tv a jogszabályok szerint televíziós vásárlás, ezért "esetében a kereskedelmi közleményekre vonatkozó szabályok irányadóak". Vagyis az ilyen adásokból naponta legfeljebb két órát lehet bemutatni, a reklámcélúnak minősített bevételek hat százalékát pedig magyar filmek létrehozására kell fordítani. Kérdés, ezen túl a médiahatóságnak van-e lehetősége fellépni a jósműsorok ellen "Mi csak a televíziós vásárlások más médiatartalmaktól való elkülönítését, a műsor

számok megszakításának szabályszerűségét, a műsorok hangerejét, a televíziós vásárlás egy napra számított időtartamának megtartását vizsgálhatjuk. Eddig ezen szempontok alapján nem tártunk fel törvénysértést a jósműsorokkal kapcsolatban" - mondja a Heti Válasznak Kollarik Tamás, a Médiatanács tagja. Mint megtudjuk, a megtévesztést főként a tartalmi ügyekben leginkább illetékes Gazdasági Versenyhivatal állapíthatná meg, ám ők eddig csak a tévévetélkedők gyártóit marasztalták el és szabtak ki rájuk bírságot.

Beismerő vallomás
Noha a jósdák azzal büszkélkednek, hogy a legkiválóbb jövendőmondókat alkalmazzák, felettébb önleleplező, hogy amikor a panaszok miatti lehetséges jogkövetkezmények alól akarják mentesíteni magukat, mennyire elhatárolódnak munkatársaiktól. Az Asztro Show szerződési feltételeiben a gyártó Questico AG például felsorolja, mi mindenért nem vállal felelősséget: a jósok által szolgáltatott információk helyességéért és minőségéért, pontosságáért, biztonságáért, időszerűségéért, jogszerűségéért, alkalmazhatóságáért. "Különösen nem felel a szolgáltató olyan károkért, amelyek abból adódnak, hogy a hibás információkat a felhasználók követik" - áll a szövegben, mely így annak közvetett beismerése: az egész hatalmas humbug.

"A tanácsadók nem alkalmasak arra, hogy különböző betegségeket diagnosztizáljanak" - folytatódik a szabályzat; ez a kitétel nyilvánvalóan nem teljesül, hiszen a jósok majd' minden műsorban megállapítják, hogy a betelefonáló idős hölgynek - minő meglepetés - ízületi, keringési vagy veseproblémái vannak. Kérdésünkre azonban, hogy ez alapján el lehetne-e marasztalni a jövendőmondókat, Fülöp Zsuzsanna, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szóvivője nemmel felel. "Akkor tudnánk eljárni, ha a jós a betegséget nemcsak diagnosztizálná, hanem a gyógyításával kecsegtetne, de ez rendszerint nem fordul elő" - mondja.

Kérdés továbbá, hogy ha a jósok szolgáltatásait a gyártók szabályzata szerint csak nagykorúak vehetik igénybe, miért nem látható a képernyő sarkában a 18-as karika. "A televíziós korhatárjelzés nem arra vonatkozik, hogy kik vehetik igénybe a jósok szolgáltatásait, hanem arra, hogy ki az, aki megnézheti az adást. Ebből a szempontból viszont a televíziós jóslásnál nem lenne indokolt a 18-as karika" - nyilatkozza lapunknak Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója. Kollarik Tamás ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy a törvény szerint a kereskedelmi közlemények nem tehetők közzé olyan időpontban, amikor tartalmuk miatt nem volna helyük a képernyőn. "Helyes lehet tehát az a médiaszolgáltatói magatartás, amely a jósműsorokat a késő esti órákra helyezi, amikor a kiskorúak már feltehetőleg nem televízióznak" - vélekedik a Médiatanács tagja.

A jelek szerint tehát meg kell barátkozni a gondolattal: a hatályos törvények lehetővé teszik a telejósdák működését. Információink szerint azonban az illetékes hatóságok között megindult a párbeszéd arról, miként lehetne jobban érvényesíteni a nézők védelmét ebben a kérdésben. És hogy addig is milyen esetben lehetne megfogni a jövendőmondókat? "Esetleg akkor, ha ki lehetne mutatni, hogy milyen kárt szenvedett a telefonáló. Ha például valaki bizonyíthatóan a jóslat hatására fektette be rosszul a pénzét, és ebből kára származott, akkor meg lehet próbálni perelni" - válaszolja lapunknak Futó Barnabás ügyvéd. Persze a telejósdák sem most jöttek le a falvédőről: nyilván ezen eshetőség kivédésére szögezik le az Asztro Show szerződési feltételei, hogy jósaik nem adhatnak pénzügyi, befektetési tanácsokat.

Jogászi vélemények szerint felmerülhet még egy lehetőség: ha egy telefonálót a jövendőmondó nyilvánosan rossz színben tüntet fel - például azt állítja, rontás van rajta -, s a néző be tudja bizonyítani, hogy szomszédai emiatt fordultak el tőle. Kérdés persze, hogy az eset eljut-e az ítéletig, avagy az ügy már menet közben kudarcba fullad - például azért, mert nem akad bíró hazánkban, aki röhögés nélkül le tudná vezetni a tárgyalást.

Virítják a lóvét
"Nem hiszem el, hogy nem tudod a megoldást! Gyerünk, mindjárt letelik az idő! Autómárka, V-vel kezdődik. Na ne! Itt virítanám a lóvét, te meg nem telefonálsz!" - kérleli a nézőt a dekoltált nő a Viva tévén a Virítom című televíziós játékban. A Való Világ című valóságshow-ban celebbé vált Szögeczki Ági vezette kvízt az Ideabridge Kft. készíti. E cég tulajdonosa ugyanaz a Pakai Tibor, aki Törőcsik Jenő birodalmának zászlóshajóját, a Telemedia InteracTV Kft.-t is igazgatja. A Virítomhoz hasonlóan a legtöbb tévékvíz a milliárdos érdekeltsége; nemhiába érdemelte ki emberünk az amerikai sajtótól "a televíziós játékok Bill Gatese" elnevezést.

A nő állításával ellentétben azonban a nézők telefonálnak - percenként 375 forintért -, csak többségüket nem kapcsolják adásba. A hol durcás, hol agresszív kérlelés célja minél többeket rávenni, hogy ragadjanak kagylót. Elismerte ezt Törőcsik is, amikor 2006-ban így nyilatkozott a New York Timesnak: "Célunk, hogy a show alatt minél inkább emelkedjék a hívások száma. Ha nem emelkedik, valamit megváltoztatunk: növeljük a nyeremény összegét vagy fokozzuk a feszültséget. Utóbbira ezernyi módszerünk van."

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) már 2007-ben felfigyelt a trükkökre, és eljárást indított. A műsorvezetők állításával ellentétben ugyanis nem minden telefonáló kerülhetett a játékba - de nekik is fizetniük kellett a hívásért -, csak azok, akiknek számítógépes válogatással erre lehetőséget adtak. "Sőt volt, hogy foglalt vonal esetén is nőtt a telefonszámla; ezért közbenjárásunkra a telefonszolgáltatók megszüntették ezt a lehetőséget" - mondja Fischer Gábor, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület szakértője. Emellett azt sugallták, hogy a helyes válasz automatikusan nyereményt eredményez, holott sok kérdésre több megoldás lehetséges. A gyártók ezért vállalták, hogy mindezen körülményekről tájékoztatják a nézőket, és nem hangzik el olyan állítás, hogy senki nem hívja a műsort.

Nem telt egy évbe, és megszegték vállalásukat. A Telemedia például az akkor az ATV-n futó játékában a GVH szerint tisztességtelenül sugallta: ha a néző telefonál, jutalma egy törökországi út. A nyeremény aztán csak a szállást fedezte, az utazást és más költségeket nem. Ezért a GVH hárommillió forint bírságot szabott ki. Tavaly pedig Törőcsik cégének azért kellett tízmillió forintot fizetnie, mert műsorában a házigazda - a valósággal ellentétben - azt sugallta, hogy senki nem hívja a műsort. (Tíz esetben már a Médiatanács is elmarasztalta a televetélkedőket, és összesen egymillió forint bírságot szabott ki.)

A megtévesztés ennek ellenére folytatódik - nyilván mert a néhány milliós bírság meg sem kottyan a tízmilliárdos forgalmú cégnek. És hogy ha nem annyira a helyes válaszokon, mint Fortuna kegyén múlik a nyeremény, miért nem vonatkozik e műsorokra a Szerencsejáték Felügyelet szigorúbb szabályozása? Most tessék megkapaszkodni: azért, mert a telekvízek az adásban feltett bugyuta kérdések miatt nem szerencse-, hanem "tudásalapú játéknak" minősülnek.

Nesze semmi!
A múlt héten az Ezo.tv két jósát is felhívtuk, hogy választ kapjunk a kérdésre: négygyermekes szülőkként lesz-e ötödik gyermekünk. A szerkesztőséget ezzel jelentős költségbe vertük - hogy a végén ugyanolyan tanácstalanok maradjunk, mint néhány perccel korábban és közel 10 ezer forinttal gazdagabban. Az egyébként nagyon kedves, nekünk és párunknak sok boldogságot kívánó jósasszonyok egyike szerint ugyanis bővül a család, a másik szerint viszont nem.

Lona 06-90-602-790, mellék: 535

"Lássuk csak, kivetem a kártyát. Tessék? Nem, nem kell megadnia a születési dátumát, a hangja is elég. Nos, hadd mondjam el, hogy önben belső bosszúságot látok. A jövője alapvetően örömteli lesz, ezt azonban beárnyékolják a múltból hozott félelmek. A rossz gondolatok pedig gátakat tudnak szabni önnek. Idősebb hozzátartozójával kapcsolatban gyógyult keringési betegséget látok, a felesége viszont alhasi megfázásra hajlamos, sőt kifejezetten petevezeték-szűkületet látok. Nem volt neki ilyen? Azért csak kérdezze meg tőle. Ami a teherbe esést illeti: fél éven belül nem lesz gyermekáldás, de másfél év múlva gyermeket látok érkezni, méghozzá fiút."

Zsóka 06-90-602-790, mellék: 537

"Kérem a születési dátumát. Köszönöm. Nos, ön az előző életében mellőzte a családot, a feleségének pedig a párkapcsolatában kellett rendet tennie. Most szép házasságban élnek, de később ellaposodhat a kapcsolatuk, erre vigyázzon. Elvileg 2012. június 20-a körül fennállhat egy sima szülés lehetősége, de négynél több gyereket nem látok. Tudnia kell, hogyha védekeznek vagy nincs szexuális kapcsolatuk, akkor a felesége nem esik teherbe. Várjon, megnézem a héber numerológiában is. Nos, itt sincs több gyerek. De azért el kell mondjam, hogyha a lélek meg akar születni, akkor maguk a fejük tetejére is állhatnak, akkor is megszületik."

Forrás

Ezzel a kérdéssel találkoztam a héten, amikor a terraformálásról olvasgattam. Aki esetleg nem tudná mi az a terraformálás: röviden azt jelenti, hogy más égitesteket "Föld-szerűvé", vagy emberi életre alkalmassá alakítunk. Aki többet szeretni tudni a dologról, az rengeteg dolgot talál ezzel kapcsolatban a neten, de még én is tervezek a témáról írni a "Legvégső határ" című sorozat keretében. Úgy gondoltam viszont, hogy az "etikusság" kérdését külön cikkben járom körül.

Nem vagyok nagyon jártas a filozófiában, de nagyjából igaz, ha azt írom, hogy az etika (erkölcsfilozófia) azzal foglalkozik, hogy mi a helyes vagy jó. Idézet: "A filozófiai etika nem ad konkrét szabályokat a társadalmi életre, nem bizonyos helyzetekre ad tanítást, hanem általánosságban fogalmazza meg az élet szabályait, amelyek belsőleg is kötelezik az embert. Nem a szokásaink és a hagyományokhoz való alkalmazkodás lesz a helyes cselekvés elve, hanem az a cél, amelyben megtalálni véljük az emberi létezés értelmét." Ha elolvassuk ezt a két mondatot, akkor egy dolgot mindenképp észrevehetünk: az etikát mindenki másképp értelmezi vagy fogja értelmezni egy bizonyos témában.

Így van ez a terraformálás esetében is. A tudósokat megosztja a dolog, hogy hozzányúlhatunk-e egy bioszférához, azért, hogy emberi életre alkalmassá tegyük. És van egy csoport, akik valószínűleg nem tudósok, és véleményem szerint teljesen hülyék, akik azt mondják, hogy semmiképpen se szabad megváltoztatni egy égitestet. Miért ne változtatnánk meg egy égitestet, ami teljesen halott, nincs rajta semmi, csak sziklák mondjuk? Egyszerűen nem értem ezt a gondolkodásmódot.

Más a kérdés persze, ha olyan égitesthez nyúlunk, amin találunk életformát. Én azon a véleményen vagyok, hogy a terraformálást akkor végezhetnénk, ha az életforma primitív, pl. baktériumok. Nem pusztítanánk el őket, hanem kiemelnénk őket a természetes környezetükből, és egy mesterségesbe helyeznénk őket, ugyanolyan paraméterekkel. Őket ez nem zavarná. Viszont egy fejlettebb élőlény fejlődését, viselkedését, stb. már erőteljesen befolyásolna, így ebben az esetben hagyni kellene a terraformálást. 

Akik legerőteljesebben támogatják a terraformálást, azzal érvelnek, hogy az emberiség kötelessége az élet "történelmének" folytatása, illetve, hogy a Föld maximum öt milliárd év múlva megsemmisül, amikor a Nap vörös óriássá duzzad, így nincs is más választásunk, mint hogy más bolygókat is meghódítsunk. Nem beszélve arról, hogy bármikor jöhet egy kisbolygó, ami kiírt minket. Úgy érzem, hogy ezek erős érvek, és támogatom is ezt a szemléletmódot, mindaddig, amíg nem találunk egy bioszférát fejlettebb életformákkal. Abban az esetben úgy kellene eljárni, ahogy az előző bekezdésben leírtam.

Mindenesetre a kérdés bonyolult, erőteljesen megosztja az embereket. De ha megnézzük az általam idézett szövegben a második mondatot, akkor szerintem a dolog nem is lehetne kérdés. "A helyes cselekvés elve, a cél, melyben megtalálni véljük a létezés értelmét". Az emberiség eljutott arra a technológiai, társadalmi szintre, hogy a Föld túlságosan "kicsi" lett neki. (Nem is beszélve az igényekről, lásd a korábbi cikkeket a fenntartható fejlődésről.) Igazából nincs is más választásunk, ha válaszokat akarunk találni "nagy kérdésekre", mint hogy elmenjünk más égitestekre, esetleg meghódítsuk őket, és növeljük ezzel tudásunkat, gazdagítsuk kultúránkat.

A pénzügyi tanácsadó biznisz viselkedés-gazdaságtani szempontból nem valami hasznos manapság. Mi emberek pedig leginkább ösztönlények vagyunk. Miért van ez így? Hogyan lehetne jobbá tenni, hogy mindenki profitálhasson belőle?

Miután egy korábbi írásomban megjelent, hogy miért fontos a pénzügyi tanácsadó munkája és mire kell nagyon vigyázni (mert sajnos sokan nem végeznek megfelelő munkát), most más oldalát világítom meg a dolognak.

Amikor találkozunk velük, ők segíteni szeretnének. Az alapvető baj már ott kezdődik, amikor kiderítik, hogy mi a problémád. Ugye sok embernek van nagy pénzügyi problémája, de legtöbbjük még nem tud róla. Ezt a két kérdést általában megkérdezik:

1. Mennyi nyugdíjat szeretnél? A jelenlegi fizud hány %-át?
2. Mennyire vagy kockázatkedvelő egy tízes skálán?  

Ezek nagyon haszontalan kérdések, de mindjárt kitérek erre. Az üzleti modell a következő: a tanácsadó optimizálja a pénzügyeidet attól függően, hogy mit válaszoltál a kérdésekre. Sokszor felvilágosít, hogy amit te mondasz, az nem lesz elég. Ez utóbbiban természetesen sokszor igazuk van! Ezután megkötheted álmaid befektetését vagy biztosítását, hogy valóban elérhesd célodat.

Első kérdés

DE! Döntéseket hozni e két kérdés alapján nem mindig jó dolog. Ezzel kapcsolatban végeztek több kutatást. Feltették a jól ismert kérdést: Mennyi nyugdíjat szeretnél a jelenlegi fizetésedhez képest? Az általános válasz kb 75 % volt. Aztán megkérdezték az embereket, hogy honnan veszik ezt a számot? Kiderült, hogy legtöbben a pénzügyi világból hallották ezt a számot, úgy érezték ezt kell mondaniuk. Látod az ostobaságot? A pénzügyi tanácsadók olyan kérdéseket tesznek fel, aminek megválaszolásában az ügyfelek rájuk hagyatkoznak. Akkor miért kell feltenni a kérdést? (Bizalmat ébreszt megmutatni a valóságot)

(Itt megjegyezném, hogy véleményem szerint ez nem feltétlen rossz, mert az embereknek például meg lehet mutatni, hogy így-úgy el lehet érni nagyon magas nyugdíjat. Ez valóban segíthet az embereken. Ha továbbmegyek viszont kiderül, hogy ezt nem ingyen csinálják és sokszor mindent meg akarnak veled köttetni! Erre figyelj oda, segítségre általában szükség van, de hagyj időt magadnak a gondolkodásra! )

Ezután más megközelítést választottak és ezt javasolnám a pénzügyi tanácsadóknak is! Azt kérdezték: Hogyan akarsz nyugdíjasként élni? Hol szeretnél élni? Mit szeretnél csinálni nyugdíjasként? A válaszokat beárazták és kiderült, hogy nem 75 % kell az embereknek, hanem 135 %! Ha belegondolsz van értelme, adj 8 óra szabadidőt az ember életébe munka helyett és valószínűleg ezt nem tévézéssel akarja tölteni, hanem olyan programokat akar, amik pénzbe kerülnek…

Ezért is rettegnek sokan a pénzügyi tanácsadóktól, mert ismerőseiktől azt hallották nem igazán segítettek. Ennek pedig az az oka, hogy eleve nem a megfelelő cél elérésén dolgoztak. A másik pedig ők maguk. Elkezdték a célok megvalósítását, de abbahagyták és könnyebb a tanácsadóra fogni mint magukra. Emberből (óvodásból) vannak.

Második kérdés

Az eredeti második kérdéssel is bajok vannak, az emberek megnézik a skálát és úgy gondolják “Én kicsit az átlag kockázat feletti vagyok, legyen 6 vagy 7” vagy “Én kicsit óvatosabb vagyok az átlagnál, legyen 4-5”. Végeredményben az emberek többsége a skála szerint választ, fogalmuk sincs mennyire kockázatkedvelőek! 

Ennek egyébként megint az a megoldása, hogy nem így kell kérdezni. Jó lehet egy teszt szerű kérdőív, ami legalább 10 élethelyzetre kérdez rá és te megmondod hogyan döntenél abban a szituációban. A végén kijön egy pontszám és kiderül. Ha ilyet töltetnek ki veled, akkor örülhetsz!

Tehát van egy pénzügyi tanácsadó szakma, ami olyanokat kérdez amire ő adja a választ, vagy azt hiszi, hogy az ember tudja a választ (pedig nem). Meg kéne mutatni az embereknek, hogy minden alkalommal, amikor azon gondolkoznak, hogy új autót vesznek vagy elmennek egy utazásra, az kéne eszükbe jusson, hogy mit nem fogunk tudni megengedni magunknak, ha ezt megvesszük vagy elutazunk! És itt kéne hogy a pénzügyi tanácsadó közbelépjen.

Természetesen sok tanácsadó így cselekszik, én is töltöttem ki az előbb említett kérdőívet, de a szakma egésze sajnos nem így tesz. Lehet, hogy direkt, akár úgy is hogy nem tudnak róla. Most még sokszor el akarnak adni hogy magukon segítsenek, ahelyett hogy megértetnék az emberekkel hogyan hasznosíthatnák a pénzüket hogy az nekik dolgozzon.

Még egyszer mondom, szükség van rájuk (kérdezzünk meg többet is!), de vannak dolgok amikre érdemes figyelni velük kapcsolatban! A pénzügyi termékeket átlátni szinte lehetetlen és ebben rengeteget tudnak segíteni, hosszú távon az ügyfeleknek és maguknak is! Ha találtunk jó tanácsadót, ne engedjük el!

A cikk nagyrészt Dan Ariely műve, a linket pedig nagyon szépen köszönöm Molnár Kristóf barátomnak!

Ha tetszett, nyomj egy lájkot:

Hogy jutunk el az E betűktől a samponon át az MRI technikáig?

Miután láttam ezt a videót, 

elgondolkodtam. Sokat hallottam már, hogy "E betűk" így-úgy, mindegyik káros. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy van olyan "E betű" ami nélkül élni sem tudnánk!

Miért kell "E betű" ?

Képzeljük az otthoni sütést, főzést ipari méretben. Több ezer literes adagoknál már nagyon fontos, hogy mindig ugyanolyan legyen a minőség és az összetétel. Ezt egyszerűen nem lehet megcsinálni, ha Ica nénitől vesszük a házi tojást, vagy állandóan változik valami a receptben. Ezért a gyártók jól meghatározott adalékanyagokat adnak a készülő termékhez, ezt el kell fogadnunk, mert ilyen a gazdaság és kész. Ezeknek az anyagoknak van egy kód rendszere, ezek az E számok.

Ebből nem mindegyik káros, sőt, az előző példánál maradva tényleg vannak számunkra is nélkülözhetetlen anyagok. Ilyen például a C vitamin. C vitamint főleg antioxidánsként szokták használni. Lehetne tovább sorolni.

Korábban volt több rákkeltő anyag is, de ezek az előírások egyre szigorodnak, ma már főleg attól kell tartanunk, hogy valamiből többet tesznek bele mint kellene. Például a kóla színe lehetne halványabb is, de így eladható... (Ennek titkos a receptje, legyen példa a Blue Curacao) A másik eset, hogy nagy mennyiségben mérgező lehet, de megint csak azt lehet mondani, hogy halálos mennyiség napi másfél tonna csokit enni... A víztől is meg lehet halni, ha nagyon sokat iszik az ember. Ezek alaptalan félelmek.

Mindezek ellenére én is szeretném ha a joghurt nem a xantángumitól lenne sűrű, hanem a bacik végeznék el a dolgukat.

Sampon és MRI?

Ettől függetlenül a gyártók tudják, hogy az emberek nem szeretik az "E számokat". Ezért döntenek úgy hogy sok esetben azt írják "aszkorbinsav", vagy "C vitamin", ahelyett, hogy "E300"! Mert így könnyebb eladni. Jobb lett? Nem. Többet adunk el? Igen! 

Az ételekre érzékenyek vagyunk, de valamiért a samponokra, szappanra, tusfürdőre és mindenre amit magunkra kenünk még inkább. Tessék megnézni egy tusfürdő palackot. Egy darab "E betű" nem lesz benne! Nem írják rá az E211 kódot, inkább kiírják, hogy nátrium-benzoát, nehogy azt gondoljam ebben van valami káros! (Ami tényleg káros lenne, ha rengeteget használnánk és ennél a példánál rengeteg tusfürdőt innánk.)

Az emberi hülyeség végtelen mint tudjuk. Az MRI (Magnetic Resonance Imaging, vagy mágneses rezonancia képalkotás) alapelve az NMR-ből származik (Nuclear magnetic resonance). Eleinte ezért NMRI-nek, mint mágneses magrezonancia képalkotásnak hívták, de kiderült, hogy ha benne van a Nuclear (az atommagra utal) szó, a betegek a frászt kapják tőle! Ezért nem úgy hívják, hanem csak MRI-nek...

Van értelme? Nincs, de jól mutatja hogy működnek az emberek.

Ezen a lassított felvételen remekül látszik, hogyan "kanalaz" vizet egy kutya:

Nem kell hozzá magyarázat. Kíváncsi vagy hogyan isznak a macskák? Kb ugyanígy:

Hmm, érdekes.

Ez egy érdekes cikk arról, hogy a szex ma nagyon olcsó, azaz könnyen és kis befektetéssel lehet partnert találni, ami a férfiaknak előnyös, hiszen az ő stratégiájuknak nagyon is megfelel, ha egyszerűen és gyorsan több partnerrel teremthetnek kapcsolatot.

A szex gazdaságtana nagyon egyszerű és megmagyarázza miért a férfiaknak áll a világ. Csak rakjunk a szexre egy árcédulát. Mindenki ad érte magából valamit, de a felek általában valami mást.

Régen a szex sokkal drágább volt, a férfinak általában házasságot kellett vállalnia cserébe, mert abban az időben a szex a nővel nagy értékkel bírt a férfiak szemében.

De a fogamzásgátlók eltörölték ezt a kényszert, elkülönítették a “szexuális” és a “házassági” piacot, a nők és férfiak először a szexuális piacra lépnek, vagyis nem probléma ha több partnert kipróbálnak házasság előtt.

Igaz ugyan, hogy a házasság előtti szexuális játszadozásban így a nőknek is több lehetősége van, mert ebben a környezetben több a férfi mint a nő. (Több fiúgyermek is születik mint lány.) Viszont ez le is rontja a későbbi alkupozícióikat, amikor a 30-as évei felé haladva sok nő már házasodni szeretne. Ilyenkor már a férfiaknak áll a világ!

Ugyanis a férfiak továbbra is egyszerűen és gyorsan több partnert akarnak. Ezen a házassági piacon már több a nő! Többet várnának el a szexért cserébe, házasságot, támogatást, elkötelezettséget a férfitól. De ezt már nem tudják igazán megtenni.

A példa szerint ők drágán adják a házukat. Hiába kérnek érte 50 milliót, ha mindenki más 20 milliót kap érte… A férfi nem akar 50 milliót adni, nem akar elköteleződni, ha talál “olcsóbbat”. Lehet 50 milláért árulni a házat, de valószínűtlen hogy megveszik.

Mit lehet tenni?
A szexuálgazdaság egyik alapelve, hogy a női szexuális kínálatnak inkább van csereértéke (lehet érte kérni valamit), mint a férfiének. Ennélfogva a nők akkor cselekednének okosan, ha összefognának, és közösen megemelnék a szex árát (kevésbé adnák könnyen, nagyobb romantikus elköteleződést várnának el cserébe, stb.).

Ilyen női összefogásnak azonban egyelőre semmi jele sincs, a szex továbbra is olcsó, ezért még mindig inkább a férfiaknak áll a világ. Ha megnézzük erre rengeteg példát találunk a világban.

Érdemes megjegyezni, hogy a házaságnak előnyei vannak. A házasoknak több a jövedelme, itt vannak a legmagasabb férfi keresetek, magasabb poziciókban mennek nyugdíjba és tovább élnek mint nem házas társaik a statisztika szerint.

Hsonló érdekességeket találtok az érdekességek.infón.

Csak egy félreértést szeretnék helyre tenni, mert mostanában sokat hallani arról, hogy a kormány 128 milliárdot bukott a MOL részvényeken. Idézhetném akár a korábbi „eltőzsdézték a nyugdíjuk felét”, vagy akár azt is, hogy Carlos Slim egy hét alatt 1300 milliárd forintot veszített a vagyonából.

Nos, tegyük félre azt a kérdést hogy jó volt-e megvenni a MOL részvényeket. Megvettük és valóban, az árfolyam esett. De ezen senki nem bukott semmit, főleg nem 128 milliárdot.

Csak akkor buknánk, ha most eladnánk. Ha várunk vele, remélhetőleg az árfolyam majd feljebb megy és akkor kéne eladni. Tehát most kevesebbet ér, de csak akkor bukunk ha így eladjuk, addig nem. Carlos Slim vagyona most kevesebbet ér, de talán nemsokára többet fog érni. Nem pánikol, szépen vár az emelkedésre.

A jó az lenne természetesen, ha ilyen alacsony áron vettük volna meg. Azt azonban észben kell tartani, hogy a tőzsdei nyereség (vagy veszteség) nem a vételkor keletkezik, hanem az eladáskor! Ez nagyon fontos!

Aztán érdemes azt is megemlíteni, hogy ezt a vételt hitelből fizettük. Először az értéke ki kell termelje a hitel kamatát, az inflációt és utána beszélhetünk további nyereségről! Hogy ez mennyire felelősségteljes vagy korábban mennyire ítéltük el a tőzsdei spekulánsokat azt rátok bízom, itt nem szeretnék politizálni.