Megkezdődött a magánnyugdíjpénztári reálhozamok kiutalása és sokan szörnyűlködnek amikor meglátják a nullát. Azért abba is gondoljunk bele, hogy a nyugdíj-megtakarítások céljai között sokkal hangsúlyosabban szerepel a kockázat-kerülés, mint más befektetési formáknál. A kockázatmentességet az állami szabályozás úgy látta a legjobban teljesülni, hogy a pénztárakat nagy mennyiségű állampapír vásárlására kötelezte. (Az állampapír vásárlás azt jelenti, hogy hitelt adsz az államnak amiért ő cserébe kamatot fizet.)
Azonban a magyar államnak az az érdeke az állampapírokkal kapcsolatban, hogy a lehető legkevesebb kamatot kelljen fizetni, a lehető legolcsóbban jusson az állam kölcsönhöz. Szóval kötelező volt olcsó hitelt adnunk az államnak (a mi pénzünkön keresztül a pénztáraknak kötelező volt adni). Ráadásul a visszaváltáskor elvégzendő hozamszámolás szabályait is az állam diktálta - az az állam, amelyik a minél nagyobb bevételben volt érdekelt. Hiszen csak a reálhozamot kapjuk meg, a többit az állam szépen elteszi.
Természetesen ez csak egy ok a sok közül…
Nehéz a kiút az állami útvesztőből, de én így is sajnálom a pillér elvesztését. A legtisztább az lenne, ha nem kéne nyugdíjjárulékot fizetni, megkapnád és annyi nyugdíjad lenne, ahogy befektetted. Ha olvastad a blog korábbi pénzügyi posztjait nem nehéz kitalálni, vidáman élhetnél nyugdíjasként…
