Egy kevésbé ismert amerikai elnök cikke után következzen egy írás az egyik legismertebbről, Abraham Lincolnról. Hivatali ideje alatt robbant ki az amerikai polgárháború. A közhiedelem szerint ennek oka a rabszolgaság volt. De ez tévedés! A háborúnak csupán gazdasági okai voltak. Lincoln valóban ellene volt a rabszolgaságnak, ugyanakkor nem akarta megszüntetni azt. Így fogalmazott egy hónappal hivatalba lépése előtt:
”Nem áll szándékomban sem közvetve, sem közvetlenül meggátolni a rabszolgaság intézményét azokban az államokban, ahol ez most létezik. Úgy hiszem, nincs törvényes jogom hozzá, hogy ezt tegyem, és nem is vagyok hajlandó megtenni.”
Gondoljunk bele abba, hogy a rabszolgák felszabadítása nem is történt meg 1863-ig, amikor már két éve tartott a háború! És Lincoln mindössze azért hozta létre a törvényt, hogy megnyerje a háborút. A déliek gazdasága ugyanis a rabszolgatartáson (a gyapotültetvényeken ők dolgoztak) alapult, és ezzel a lépéssel végérvényesen megnyerte az Uniónak a feketéket…….
Mindez azonban lényegtelen cikkünk szempontjából. Ami fontos nekünk az a polgárháború kitörésének oka! A háború előtti években Amerika gyarapodott, de a pénzügyi irányítás nem volt a bankárok kezén. Az előző cikkben láttuk, hogy Jackson utolsó törvénye miatt gazdasági válság tört ki Amerikában, ami évekig éreztette a hatását. Ennek ellenére a rá következő években, Lincoln hivatalba lépéséig az ország szinte soha nem látott mértékben gazdagodott. És mindez egy magántulajdonú, sőt bármilyen központi bank nélkül…….
Az északiak és a déliek ellentéte egészen a Függetlenségi Háborúig nyúlik vissza. Az északi államok eltörölték a rabszolgaságot (bár a feketék nem mindenhol kapták meg ugyanazokat a jogokat, mint a fehérek), délen viszont maradt a rabszolgaság. A vita egyre inkább élesedett, és amikor Lincoln hivatalba került, a déli államok kiváltak, és létrehozták a Konföderációt. Az első lövések 1861. április 12.-én dördültek el Fort Sumner-nél, egy hónappal Lincoln hivatalba lépése után. Ő még ekkor is így fogalmazott:
”Legfőbb célom, hogy megmentsem az Uniót, és nem az, hogy megmentsem vagy megsemmisítsem a rabszolgaságot. Ha megmenthetném az Uniót akár egyetlen rabszolga felszabadítása nélkül, akkor megtenném.”
Az ok, amiért polgárháborúvá fajult a helyzet, nemcsak Amerikában keresendő. Az északi iparosok nyomására védővámokat alkalmaztak, hogy a déli államok ne vegyenek olcsó európai árukat. Bosszúból az európai államok felhagytak a Délről érkező gyapot importtal. A Dél nehéz helyzetbe került, és felbőszült. Ez tehát egy kiváló alkalom volt a nemzetközi pénzembereknek, hogy meggyengítsék Amerikát, ami ugye nem volt az uralmuk alatt. Támogatni kezdték a Konföderációt. (Hivatalosan egy ország sem ismerte el a Konföderációt). Lássuk mit mondott Otto von Bismarck ebben az időszakban:
”Az Egyesült Államok egyenlő erők föderációjára felosztását jóval a Polgárháború előtt eldöntötték az európai pénzügyi nagyhatalmak. Ezek a bankárok attól féltek, hogy ha az Egyesült Államok egy tömb és egy nemzet marad, az gazdasági és pénzügyi függetlenséget eredményezne, ami megtörné a bankárok világ feletti pénzügyi uralmát.”
A bankárok mindenképpen nyertek a helyzeten. Akármelyik fél is nyer, az USA meggyengülve kerül ki a háborúból, és nem fogja tudni érvényesíteni a Monroe-doktrínát. Alig kezdődött el a háború, a központi bankárok 210 millió frankot kölcsönöztek a francia III. Napóleonnak, hogy az szállja meg Mexikót, és tegye újra gyarmattá. Ugyanebben az időben Nagy-Britannia 11 ezer katonát küldött Kanadába, vészjóslóan állomásoztatva őket Amerika északi határánál. A brit flotta hadi készültségben állt, ha esetleg gyorsan közbe kellene avatkozniuk. Ezért is hangoztatta Lincoln többször, hogy itt az Unió sorsáról van szó….
Azonban Montecuccoli óta tudjuk, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Erre volt szüksége Lincolnnak is, ezért 1861-ben pénzügyminiszterével New Yorkba mentek, ahol bankárokkal találkoztak, hogy kölcsönt vegyenek fel. A bankárok 24-36%-os kamatra adták volna a kölcsönt, amit Lincolnék elutasítottak. Ekkor egy bizonyos Dick Taylor ezredest bízott meg a háború finanszírozásával, aki ezt találta ki:
”Nos, Lincoln, ez egyszerű! Csak vedd rá a Kongresszust, hogy hagyjon jóvá egy határozatot, ami törvényes fizetőeszköz, bankjegyek nyomására hatalmaz fel, és ezzel fizess a katonáidnak, és gyerünk, nyerd meg velük a háborút!”
Hasonló volt a helyzet a Függetlenségi Háború alatt is, akkor a pénz nyomtatása hiperinflációt okozott. Lincoln szkeptikus is volt, amire a következő választ kapta:
”Az embereknek, vagy bárki másnak nem lesz választása az ügyben, amennyiben teljesen törvényes fizetőeszközt csinálsz belőle. A kormány teljes hozzájárulásával ugyanolyan jó lesz, mint bármilyen egyéb pénz; mivel a Kongresszust az Alkotmány egyértelműen felhatalmazza ezzel a joggal.”
A háború ideje alatt 450 millió dollár értékben nyomtattak ezekből a bankjegyekből. Hogy meg lehessen különböztetni más forgalomban lévő bankjegyektől, zöld tintával nyomtatták a hátoldalán. Ezért hívták a bankjegyet Zöldhátúnak (greenbacks). Így finanszírozták a háborút, és ami a legfontosabb, hogy ez a pénz kamatmentes volt! Lincoln így fogalmazta meg:
”A kormánynak kellene létrehoznia, kibocsátania és áramoltatnia az összes fizetőeszközt és hitelt, ami a kormánykiadásokhoz és a fogyasztói vásárlóerőhöz szükséges. A pénzteremtés és kibocsátás előjoga nem csak a kormány legfelsőbb kiváltsága, hanem legnagyobb teremtő lehetősége. Ezen alapelvek elfogadásával az adófizetők hatalmas kamatterhektől szabadulnak meg. A pénz megszűnik úrnak lenni, és az emberiség szolgájává válik.”
Mi volt erre a reakció Európában? Egy vezércikk szövege a London Times-ból:
”Ha ez az Észak-Amerikából eredő kártékony pénzügyi politika megszilárdul, akkor a kormány saját pénzt biztosít kamatköltségek nélkül. Ki fogja fizetni az adósságait, nem lesz tartozása. Minden pénze meglesz, ami saját kereskedelméhez szükséges. A világ történelmében példa nélküli gyarapodás és jómód követi. A szellemi tőke, és minden ország vagyona Észak-Amerikába áramlik majd. Tönkre kell tenni ezt az országot, vagy az tesz majd tönkre minden királyságot a Földön.”
A bankárok akcióba is lendültek, és Lincoln megengedte nekik, hogy keresztülvigyék a Nemzeti Bank Törvényt. Minderre azért kényszerült, mert további Zöldhátúakra volt szüksége. Ezek az új nemzeti bankok egy virtuálisan adómentes státuszban működhettek, és kollektívan kizárólagos monopóliummal rendelkeztek a bankjegyek létrehozásában. A Zöldhátúak használatban maradtak, számukat nem növelték.
De ami a legfontosabb, hogy innentől kezdve az egész USA pénzkínálatot adósságból teremtik elő azáltal, hogy a bankárok USA államkötvényeket vásárolnak, és a forgalomba hozott bankjegyek fedezetéül szolgálnak (kamat van rajtuk). A történész, John Kenneth Gailbraith így fogalmazott:
”A háborút követő években a Szövetségi Kormánynak jelentős többlete volt. Mégsem tudta kifizetni adósságait, visszavonni értékpapírjait, mivel ezáltal nem lettek volna kötvények, amelyek a nemzeti bankjegyek fedezetéül szolgálnak. Az adósság kifizetése egyet jelentett volna a pénzkínálat lerombolásával."
Lincoln tehát rákényszerült erre a lépésre, és egyre inkább a franciák és a britek (és azok központi bankárjaik) szorításába került. Ekkor azonban váratlan segítséget kapott II. Sándor orosz cártól. A cár szintén ellenállt egy központi bank létrehozásának, és kijelentette, hogy amennyiben Franciaország vagy Nagy-Britannia beavatkozna a háborúba a déliek oldalán, akkor azt Oroszország hadüzenetnek tekintené. Ráadásul csendes-óceáni flottájának egy részét San Franciscóba is küldte. (Emlékezzünk erre a tényre, amikor majd arról lesz szó, hogy a nagytőkések miért is támogatták a kommunista forradalmat később!)
Lincoln sajnos nem tudta véghez vinni a Nemzeti Bank Törvény visszavonását, mert 41 nappal második megválasztása után John Wilkes Booth lelőtte. Ha Lincoln életben marad, akkor minden bizonnyal fellép a törvény ellen, ezt sugallja például egyik levelének szövege:
”A pénzhatalom békeidőben harácsol, balsors idején pedig ellenünk ármánykodik. Sokkal despotikusabb, mint a monarchia, sokkal szemtelenebb, mint a zsarnokság, sokkal önzőbb, mint a bürokrácia."
Pénzügyminisztere, Salmon P. Chase szintén megbánta, hogy létrehozták ezt a törvényt:
”A Nemzeti Bank Törvény elfogadásának elősegítésében való közreműködésem életem legnagyobb pénzügyi tévedése volt. Olyan monopóliumot épített fel, ami kihat az országban minden érdekeltségre.”
Lincolnt tehát 1865. április 14.-én lelőtték. A merénylő, Johh Wilkes Booth déli szimpatizáns volt, de egy kanadai ügyész, Gerald G. McGeer szerint a nemzetközi bankárok összeesküvése áll a háttérben. 1934-ben állt elő ezzel az elmélettel, amelyet titkosszolgálati ügynökök vallomása és bizonyítékai alapján fogalmazott meg. Egy cikket is közölt a Vancouver Sun 1934. május 2.-ai számában, melyben részletesen kifejtette, miért is ölték meg Lincolnt. És nemcsak a Zöldhátúak miatt. A bankárok aranystandard rendszerre akartak áttérni, vagyis az amerikai fizetőeszközt arany alapokra akarták helyezni. Az arany feletti uralom pedig az övék volt….
Érdekes belegondolni, hogy száz évvel később egy másik elnök, John F. Kennedy újra kezdte nyomtatni a Zöldhátúakat. Tudjuk, hogy neki is mi lett a sorsa…..
Nyolc évvel Lincoln halála után bevezették az aranystandardot. A következő cikk az ezüst és az aranystandard harcáról fog szólni.
