Essen néhány szó a Rotschild dinasztiáról! Az előző cikkben már elhangzott ez a név. Kik is a Rotschildok, és miért fontosak? Nos, egyes vélemények szerint a 19. században ők voltak a világ leggazdagabb családja. A 20. századra azonban szinte „eltűntek”, manapság alig hallani róluk. Legalábbis az összeesküvés elméletek kivételével. De mi is az alapja ezeknek az elméleteknek? Paul Johnson történész így fogalmazta meg:
„A Rotschildok nehezen megfoghatóak. Nincs róluk olyan könyv, ami leleplező és pontos lenne. Egész könyvtárakat írtak viszont velük kapcsolatban butaságokról. Ezért főleg a család felelős. Egy hölgy például könyvet tervezett írni (Hazugságok a Rotschild családról címmel), de abbahagyta, azzal az indokkal, hogy nagyon könnyű a hazugságokat átlátni a Rotschildokkal kapcsolatban, viszont az igazságot lehetetlen megállapítani.”
A Rotschildoknak hatalmas méretű a családfája, így nem is fogok foglalkozni a teljes dinasztiával, csupán a legfontosabb embereket próbálom megemlíteni.
A dinasztiát Mayer Amschel Rotschild (született Frankfurt, 1744) alapította. Ő egy pénzváltó (Amschel Moses Rotschild) negyedik gyermeke volt (összesen nyolcan voltak testvérek). Moses-nek volt egy boltja, aminek ajtaján egy címer volt: egy vörös pajzson ülő római sas. (A Rotschild ugye németül vörös pajzs, innen ered a családnevük.) Moses többek között a hesse-i választófejedelemmel kereskedett, vagyis neki adott kölcsön időnként. Valószínűleg innen ered Mayer-nek az ötlete, hogy sokkal jövedelmezőbb államoknak és királyoknak kölcsönt adni, mint magánszemélyeknek (lásd a Bank of England-es cikkemet). Állítólag ezt mondta 1790-ben:
"Hagyjátok, hogy kibocsássam és irányítsam egy nemzet pénzét, és nem érdekel, hogy ki hozza törvényeit."
Moses 1755-ben halt meg, így gyermekei örökölték a vállalkozását.
Amschel a szakmát Hamburgban „tanulta ki”, egy Jakob Wolf Oppenheim nevű vállalkozónál. Innen 1763-ban tért vissza, és ritka pénzérmékkel kezdett kereskedni. Folytatta apja jó kapcsolatát a hesse-i választófejedelemmel, ő látta el érmékkel. A vállalkozás gyorsan növekedett, főleg 1785 után, amikor IX. Vilmos került hatalomra, és megbízta Amschelt a banki szolgáltatásokkal a fejedelemségben. A francia forradalom után a vállalkozása még inkább növekedni kezdett, amikor megbízták, hogy zsoldosokat toborozzon a britek számára Napóleon elleni háborúban (ő kezelte a britek pénzét). 1785-ben egy másik fontos dolog történt az életében. Családjával egy nagy, ötemeletes házba költözött (Zöld Pajzs), amelyet a Schiff családdal osztottak meg. Jegyezzük meg a Schiff nevet is, a későbbiekben még előkerülnek ők is!
A 19. század elejére Amschel saját nemzetközi hiteleket kezdett nyújtani, melyekhez a tőkét a fejedelemségből szerezte. Annak ellenére, hogy Napóleon 1806-ban elfoglalta Hesse-t, és a választófejedelem száműzetésbe került, Amschel megmaradt a bankárának. A fejedelem pénzét, és a sajátját Angliában fektette be (ahova egyik fiát küldte, erről lent). Ezen kívül profitált Napóleon kontinentális blokádjából is, az Európán belüli kereskedelemből.
Amschelnek összesen tíz gyermeke született, akik közül négyen további dinasztiákat alapítottak. Amschel gyermekeit Európa legfontosabb kereskedelmi központjaiba küldte: Nathant Londonba, Salomont Bécsbe, Calmannt (Carl) Nápolyba és Jacobot Párizsba. Közülük a legfontosabb Nathan volt, bár a többiek is jelentős szerepet vállaltak az adott ország pénzügyeiben.
Nathan 1798-ban (21 évesen) került Angliába. Apja azért küldte Angliába 20 000 font tőkével, hogy bővítse a család textil import-beli kereskedelmét. Nathan 1804-ben lett brit állampolgár. 1806-ban megkapta apjától IX. Vilmos pénzét (550 000 font). Elvileg neki brit államkötvényeket és más hasonló részvényeket kellett volna ebből vásárolnia a fejedelem számára, de ő másba is befektetett. (Háború volt, ami nagyon kedvező az üzletnek…..). Ebből és apja pénzéből pénzügyi tevékenységbe kezdett a londoni tőzsdén, valamint bankot is alapított (N M Rotschild & Sons, 1811). Tevékenysége révén 1815-ben vissza tudták adni a pénzt Vilmosnak a kamatokkal együtt, a plusz profitot viszont megtartották. Nathan személyesen finanszírozta Wellington herceg spanyolországi hadjáratát, de más nemzeteket is támogatott a Napóleon elleni küzdelemben. A háborúból nagyon megszedte magát, de a legnagyobb „üzlete” évekkel később történt, 1815-ben.
A korábbi cikkemben említettem, hogy Napóleon igazából a Bank of England ellen harcolt végig. De miért támogatta Nathan is a Napóleon ellen küzdőket? Mert Napóleon meglátta a privát központi bankok és a bankárok valódi veszélyét. Így fogalmazott:
"A kéz, ami ad, felette áll a kéznek, ami kér. A pénznek nincs hazája; a pénzemberek nem hazafiak, és nincs becsületük: kizárólagos céljuk a nyerészkedés."
Mily igaz! Gondoljunk csak bele Amschel 1790-es kijelentésére, vagy ami manapság is folyik tőzsdéken, bankokban, hitelminősítőknél, stb……..
Napóleon tehát nagyon nagy fenyegetés volt a bankárok, így a Rotschildek számára is, így mindent megtettek, hogy finanszírozzák ellenségeit. Erőfeszítéseik sikert arattak, amikor Napóleont 1814-ben száműzték Elbára. Azonban 1815-ben Napóleon visszatért Elbáról, és új sereget toborzott. Ausztria és Oroszország túlságosan eladósodott, így nem vett részt a hadjáratokban. Wellington viszont éppen a későbbi Belgium területén állomásozott, így Napóleonnak vele kellett megütköznie. A döntő ütközet Waterloo-nál zajlott le (A csata kimenetelét tudjuk, az viszont kevésbé ismert, hogy a britek már a vereség szélén álltak, és ki is kaptak volna, amikor a poroszok megjelentek Napóleon jobbszárnyán, és így együtt győzelmet arattak.). A csata kimenetele hosszú időre befolyásolta a brit gazdaságot. Ha Napóleon nyer, akkor Britannia jelentősen veszít hatalmából, és félő volt egy invázió lehetősége, ha viszont Britannia nyer, akkor minden korábbinál erősebb lesz. Ezt a dolgot Nathan is felismerte, és élete legnagyobb „üzletét” csinálta a csata után egy nappal.
Hogyan vitte véghez? Természetesen nem becsületes módon, hanem manipulációval. Egy ügynöke szolgált ugyanis a brit seregben, aki a csata idején egy a csatamezőtől északra lévő dombon állomásozott. Amint a csata eldőlt, visszasietett Londonba, és közölte a hírt Nathan-nel. Ügynöke EGY TELJES NAPPAL(!!) megelőzte Wellington londoni futárát. A hírt felhasználva gyorsan cselekedett, és rögtön a tőzsdére sietett. Ott már elég nagy volt a hírneve, ezért mindenki rá figyelt. Tudták, hogy jól működő információs hálózattal rendelkezik szerte Európában (fivérei révén). Nathan eljátszotta a szomorút (mintha Napóleon nyert volna), és elkezdett eladni. Ennek nyomán pánik alakult ki, és mindenki szabadult a részvényektől. Igen ám, de pár órával később (titokban) ő és a szövetségesei tömegével venni kezdték a részvényeket immáron töredék értékükért. Kevesebb, mint egy nap alatt megszerezte az uralmat a brit kötvénypiac, és egyesek szerint a Bank of England felett is!
Erre lehet azt mondani, hogy legenda! De ami tény, hogy száz évvel később a New York Times-ban megjelent írás szerint Nathan Rothschild unokája megpróbált bírósági úton eltiltatni egy erről a tőzsdei történetről szóló könyvet. A Rothschild család váltig állította, hogy a történet hamis és becsületsértő, de a bíróság elutasította a Rothschildok kérelmét, és elrendelte, hogy a család fizessen minden perköltséget.
Lehetne még sorolni Nathan üzleti sikereit (1825-26-ban ő finanszírozta a Bank of England likviditását, 1835-ben megkaparintotta a spanyol higanybányák feletti uralmat, stb.), de az túl hosszú lenne, és ennek a cikknek és a sorozatnak nem(csak) ez a célja.
A Rotschild-dinasztia a 18. század közepére a világ legvagyonosabb családja lett. Ezt állítják a történészek. A bevezetőben említettem, hogy a 20. századra azonban gyakorlatilag eltűntek. Pedig ez csak részben igaz! (Az N M Rotschild & Sons például még ma is működik, bár hivatalosan most már nem bank, hanem pénzügyi szolgáltató cég.) A pénz olyan, mint az energia. Nem veszik el, csak átalakul, vándorol. És a Rotschildoknak akkora volt a befolyása a 20. század elején, hogy egy ilyen hatalom nem tűnhet el. Erről számos könyv és írás található. Talán hatalmuk megcsappant, amikor a fasizmus megerősödött Európában (ők ugye zsidók), bár ez is kétséges. (Hitlert támogatták nagytőkések). Biztosat viszont nem lehet kijelenteni (lásd bevezető), hiszen a mai globális üzleti világban egyszerűen nem lehet átlátni a dolgokat, legalábbis egy külső szemlélő számára. Az viszont tény, hogy a Rotschildok és szövetségeseik (Rockefeller, Morgan, Schiff, Warburg) leszármazottai még ma is élnek, és még mindig gazdagok. Hogy mennyire gazdagok, azt senki se tudja megállapítani, mert nagyon jól meghúzódnak a háttérben.
Az előbb említett családok későbbi cikkekben még elő fognak kerülni. A következő cikk azonban visszatér Amerikába, amikor Andrew Jacksonról fogok írni, aki egy itthon kevésbé ismert elnök volt, pedig olyan tetteket vitt véghez, amelyek szinte egyedülállóak a (világ)történelemben.
