Ezzel a kérdéssel találkoztam a héten, amikor a terraformálásról olvasgattam. Aki esetleg nem tudná mi az a terraformálás: röviden azt jelenti, hogy más égitesteket "Föld-szerűvé", vagy emberi életre alkalmassá alakítunk. Aki többet szeretni tudni a dologról, az rengeteg dolgot talál ezzel kapcsolatban a neten, de még én is tervezek a témáról írni a "Legvégső határ" című sorozat keretében. Úgy gondoltam viszont, hogy az "etikusság" kérdését külön cikkben járom körül.
Nem vagyok nagyon jártas a filozófiában, de nagyjából igaz, ha azt írom, hogy az etika (erkölcsfilozófia) azzal foglalkozik, hogy mi a helyes vagy jó. Idézet: "A filozófiai etika nem ad konkrét szabályokat a társadalmi életre, nem bizonyos helyzetekre ad tanítást, hanem általánosságban fogalmazza meg az élet szabályait, amelyek belsőleg is kötelezik az embert. Nem a szokásaink és a hagyományokhoz való alkalmazkodás lesz a helyes cselekvés elve, hanem az a cél, amelyben megtalálni véljük az emberi létezés értelmét." Ha elolvassuk ezt a két mondatot, akkor egy dolgot mindenképp észrevehetünk: az etikát mindenki másképp értelmezi vagy fogja értelmezni egy bizonyos témában.
Így van ez a terraformálás esetében is. A tudósokat megosztja a dolog, hogy hozzányúlhatunk-e egy bioszférához, azért, hogy emberi életre alkalmassá tegyük. És van egy csoport, akik valószínűleg nem tudósok, és véleményem szerint teljesen hülyék, akik azt mondják, hogy semmiképpen se szabad megváltoztatni egy égitestet. Miért ne változtatnánk meg egy égitestet, ami teljesen halott, nincs rajta semmi, csak sziklák mondjuk? Egyszerűen nem értem ezt a gondolkodásmódot.
Más a kérdés persze, ha olyan égitesthez nyúlunk, amin találunk életformát. Én azon a véleményen vagyok, hogy a terraformálást akkor végezhetnénk, ha az életforma primitív, pl. baktériumok. Nem pusztítanánk el őket, hanem kiemelnénk őket a természetes környezetükből, és egy mesterségesbe helyeznénk őket, ugyanolyan paraméterekkel. Őket ez nem zavarná. Viszont egy fejlettebb élőlény fejlődését, viselkedését, stb. már erőteljesen befolyásolna, így ebben az esetben hagyni kellene a terraformálást.
Akik legerőteljesebben támogatják a terraformálást, azzal érvelnek, hogy az emberiség kötelessége az élet "történelmének" folytatása, illetve, hogy a Föld maximum öt milliárd év múlva megsemmisül, amikor a Nap vörös óriássá duzzad, így nincs is más választásunk, mint hogy más bolygókat is meghódítsunk. Nem beszélve arról, hogy bármikor jöhet egy kisbolygó, ami kiírt minket. Úgy érzem, hogy ezek erős érvek, és támogatom is ezt a szemléletmódot, mindaddig, amíg nem találunk egy bioszférát fejlettebb életformákkal. Abban az esetben úgy kellene eljárni, ahogy az előző bekezdésben leírtam.
Mindenesetre a kérdés bonyolult, erőteljesen megosztja az embereket. De ha megnézzük az általam idézett szövegben a második mondatot, akkor szerintem a dolog nem is lehetne kérdés. "A helyes cselekvés elve, a cél, melyben megtalálni véljük a létezés értelmét". Az emberiség eljutott arra a technológiai, társadalmi szintre, hogy a Föld túlságosan "kicsi" lett neki. (Nem is beszélve az igényekről, lásd a korábbi cikkeket a fenntartható fejlődésről.) Igazából nincs is más választásunk, ha válaszokat akarunk találni "nagy kérdésekre", mint hogy elmenjünk más égitestekre, esetleg meghódítsuk őket, és növeljük ezzel tudásunkat, gazdagítsuk kultúránkat.
