2012. június 6-án hajnalban újabb látványos csillagászati jelenség lesz látható hazánkból, a Vénusz-átvonulás. Ilyenkor a bolygó a Föld és a Nap közötti egyenest keresztezi, és korongja a Földről nézve a Nap előtt halad át. Mivel a Vénusz elég messze van (átlagos távolsága a Földtől az átvonulás idején körülbelül 42 millió kilométer), ezért a korongja csak a Nap kicsiny területét takarja ki. Ennek ellenére apró pontként már szabad szemmel is megfigyelhető lesz a felkelő Nap korongja előtt. (FONTOS! Ne nézzünk a Napba napfogyatkozás-szemüveg vagy megfelelő védőeszköz nélkül, mert súlyos szemkárosodást okozhat!) Aki távcsővel észleli az eseményt, ne felejtsen el napszűrőt használni!
A Vénusz-átvonulás a legritkább csillagászati jelenségek egyike. Az eseménynek 243 éves ismétlődő ciklusa van, mely során a következő érdekes „mintázat” érvényesül: két Vénusz-átvonulás 8 évenként ismétlődik, utánuk viszont 121,5 illetve 105,5 éves szünet következik. Így lehet az, hogy az előző Vénusz-átvonulás 2004-ben volt, míg a következő csak 105,5 év múlva, 2117-ben lesz. 2004 előtt pedig 1882-ben volt a legutolsó átvonulás. Ennek az ismétlődő ciklusnak az oka az égi mechanikában keresendő, ugyanis a Föld és a Vénusz keringési idejének aránya kifejezhető két egész szám (8 és 13) hányadosaként, így 243 földi év pontosan megegyezik 395 vénuszi évvel. Vagyis 243 évenként a Nap-Föld-Vénusz relatív pozíciója mindig ugyanaz. (Megjegyzés: a 243 éves ciklus elég stabil, viszont a „mintázata” az idők folyamán változott, és fog is változni. A jelenlegi 121,5 és 105,5 éves „mintázat” 2846-ig fog fennállni, utána 129,5 és 105,5 éves „mintázatra” cserélődik.)
A Vénusz-átvonulás (illetve a Merkúr-átvonulás is) akkor történik, amikor egy belső bolygó ún. alsó együttállásba kerül a Nappal (vagyis Föld-közelben van, és látszó iránya megegyezik a Napéval), és pályájának egyik csomópontja (a Föld keringési síkjának és a bolygó keringési síkjának metszéspontja) közelében tartózkodik. Vénusz-átvonulás azért nem történik minden egyes alsó együttálláskor, mert a Vénusz keringési síkja körülbelül 3,4 fokot zár be a Föld keringési síkjával. A Nap látszó átmérője pedig nagyjából fél fok. Így legtöbbször az a helyzet áll fenn, hogy a Vénusz alsó együttállásakor több fokkal „eltéveszti” a Napot.
A történelem folyamán számos nép, kultúra imádta istenként a Vénuszt. Közülük a majáknak voltak a legpontosabb csillagászati megfigyeléseik erről a bolygóról. Ennek ellenére úgy néz ki, hogy a maják nem figyeltek meg egyetlenegy Vénusz-átvonulást se (legalábbis nem tettek róla említést sehol). Az átvonulással tudományos körökben nem foglalkoztak különösebben egészen a 17. század elejéig. Ekkor viszont Johannes Kepler felismerte a bolygók mozgásainak alaptörvényeit, és segítségükkel, illetve egy Vénusz-átvonulás megfigyelésével ki lehetett számolni a Nap-Föld távolságot. A módszer lényege, hogy a Föld különböző pontjairól (lehetőleg minél távolabb egymástól) kellett megfigyelni az átvonulás kontaktusainak (a Vénusz korongja érintkezik a Nap korongjával, a Vénusz korongja teljesen belép a Nap elé, stb.) időpontját, illetve ki kellett mérni a kontaktusok pozícióit a napkorong előtt, és ezután a különböző helyszíneken mért időpontok és pozíciók eltéréseit kellett kiszámítani. Még egy adatra szükség volt, ez pedig a „bázisvonal” hossza, vagyis a két megfigyelési pont közötti távolság hossza a Föld felszínén. Ha valaki rendelkezett ezekkel az információkkal, akkor a háromszögelés segítségével elég pontos becslést tudott adni a Föld-Nap távolságra.
Az 1769-es Vénusz-átvonulás volt talán az első igazi nemzetközi tudományos összefogás a történelem folyamán. Számos csillagász megfigyelte a jelenséget, többek között Kanadából, Tahitiből, Oroszországból. A csillagászok között volt többek között Hell Miksa is, aki akkoriban a bécsi csillagvizsgáló vezetője volt. 1769-ben Sajnovics Jánossal együtt (aki a Fejér megyei Tordason született) a norvég Vardo szigetére utazott a dán király felkérésére, hogy megfigyelje a Vénusz-átvonulást. A magyar történelem számára különösen fontos esemény volt ez, hiszen az ott tartózkodás idején vizsgálta Sajnovics János a magyar és a lapp nyelv hasonlóságait. Sajnovics volt az első, aki felismerte a két nyelv rokonságát, és vizsgálatait könyvben publikálta.
Az 1769-es mérések alapján Jerome Lalande francia csillagász 1771-ben 153 millió kilométernek számolta a Nap-Föld távolságot. Egy bő évszázaddal később Simon Newcomb amerikai csillagász, felhasználva az 1874-es és 1882-es megfigyelések eredményeit, 149,6 millió kilométerben állapította meg a Nap-Föld távolságot, ami a manapság is elfogadott érték.
Mára a Vénusz-átvonulások tudományos jelentősége kicsit lecsökkent, hiszen a csillagászok a Naprendszer égitestjeinek távolságát radarhullámok segítségével méterre pontosan meg tudják mondani. Azonban egy új tudományos hasznát felismerték a jelenségnek. Napjainkban számos exobolygót fedeznek fel, többek között az átvonulásos módszerrel (a bolygó átvonul a csillaga előtt, és kicsit lecsökkenti annak fényét). A Vénusz-átvonulás lehetőséget ad arra, hogy ezt a módszert még jobban finomítsuk, így a június 6-ai átvonulást több, a világ élvonalába tartozó távcső is megfigyeli majd (többek között a Hubble-űrtávcső, mely a Holdról visszavert napfény segítségével figyeli meg az eseményt).
Nekünk „halandóknak” viszont nincs más „dolga”, mint kiélvezni ennek a ritka jelenségnek a gyönyörűségét. Sajnos hazánkból csak az átvonulás utolsó, szűk két órája figyelhető majd meg, ráadásul a Nap már úgy fog felkelni, hogy a Vénusz a korongja előtt fog látszódni. A Nap június 6-án 4:51 perckor kel, és a jelenség körülbelül 6:55-ig tart. Aki teheti, menjen el a legközelebbi távcsőhöz vagy keressen olyan helyet, ahonnan látja a kelő Napot valamilyen védőeszköz segítségével.
