A sorozat következő részében a jövő, vagy talán már a jelen, egyik nagy problémájáról fogok írni. Ez pedig az űrszemét kérdése. Ellentétben a hulladék kérdésével, ami környezetvédelmi probléma, az űrszemét nem(csak) az. Az űrszemét, és a hasonló apró törmelék, alapvetően biztonságtechnikai probléma. És ezt nemcsak mi okozzuk. A világűrben ugyanis találhatóak olyan természetes források (kisbolygók ütközése, porladása), amik törmelékeket produkálnak, itt főleg a mikrometeorokra kell gondolni. Az ilyen mikrometeorok igazából még nagyobb gondot okoznak, mert méretük miatt nem lehet őket észlelni. Sebességük nagy, át tudják ütni az űrjárművek védőrétegét bizonyos esetekben. Jó példa a védekezésre, hogy a Nemzetközi Űrállomás falába be van építve egy 30 centiméteres kevlár réteg, ugyanaz az anyag, amiből a golyóálló mellényeket készítik. A mikrometeorok ellen csak védekezésre vagyunk képesek, megszüntetni őket nem tudjuk.
Ami ellen tehetnénk, az a mesterséges törmelék keletkezése. Miből is áll az űrszemét? Elromlott, elhasználódott műholdak, rakéta fokozatok, a rakétákról leeső festék, egyéb anyagok, stb.. De vannak különlegesebb darabok is. Űrhajósok legalább egy kamerát, és egy szerszámot elvesztettek különböző űrséták során, de vesztettek el például kesztyűt és fogkefét is. A képen éppen egy szerszámos táska elveszítését láthatjuk:
Az űrszemét problémáját az okozza, hogy nem tudjuk irányítani. Amikor ezek a dolgok elszabadulnak, vagy elhasználódnak, esetleg valamiért megváltoztatják a pályájukat, akkor Föld körüli pályán maradnak legalább több évig. A legdurvább példa az amerikai Vanguard-1 műhold, amit 1958-ban lőttek fel. Ez a példány még 240 évig Föld körüli pályán fog keringeni, majd végül elég a légkörben. De addig ott fönt lesz, és veszélyezteti az űrhajózást. És nincs egyedül! Egy új tanulmány szerint 16094 darab törmeléket követnek nyomon a Föld körül, és ezek csak a nagyobb darabok (legalább deciméteres-méteres nagyságrend)! A centiméteres, vagy még annál is kisebb darabok száma a tízmilliót is elérheti! Ezen törmelék többsége jól meghatározott helyeken található: alacsony Föld körüli pályán (LEO) és geostacionárius pályán. Itt találhatóak ugyanis a műholdak többsége. A kép jól kirajzolja a törmelék eloszlását:
Az ember azt gondolhatná, hogy ezek az apró darabok nem okoznak nagy gondot. De ez nagy tévedés! Az űrszemét akár 28000 km/h-s sebességgel is száguldhat. Elképzelhetjük, hogy mekkora mozgási energiával rendelkezik egy ilyen darab, és mekkora kárt tud okozni. Aki nem tudja elképzelni, annak egy kis segítség, két kép formájában. :) Az első képen egy NASA kísérlet eredménye látható, melyben szimulálták egy apró törmelék ütközését. Látható, hogy mekkora energia szabadult fel fény formájában! A második képen a Challenger első ablaka látható a második missziója után. A krátert leváló festék okozta!
És hogy miért most jelent meg a már említett tanulmány? A Föld körül keringő műholdak és egyéb járművek száma majdnem exponenciálisan nő manapság, ezáltal az űrszeméttel való találkozás gyakorisága is. Egyesek szerint közel állunk az ún. Kessler-szindrómához. Kessler egy NASA tudós volt, aki 1978-ban egy elmélettel állt elő, miszerint ha a LEO objektum sűrűsége elér egy kritikus pontot, és ütközések következnek be, akkor egy láncreakció indul el, ami végső soron annyi törmeléket hoz létre, hogy megakadályozza az űrkutatást, sőt talán még a műholdak felhasználását is. És ha megnézzük a különböző ütközések, vagy közeli találkozások időrendjét, akkor azt látjuk, hogy ezek egyre gyakoribbak. Megoldás a problémára egyelőre nincs. Egy dolgot tehetünk, minél biztonságosabbá tesszük az űrjárműveket.
Az emberi élet védelme mellett fontos a műholdaké is. Jelenleg közel 1000 működőképes műhold kering bolygónk körül, nagyjából 168 milliárd dollár értékben. Vagyis óriási pénz van a műholdakban, de ez nem újdonság senki számára. Ezeket az értékeket meg kell védeni, biztonságossá kell tenni. Az állam természetesen nem fog foglalkozni ilyennel, ezért marad a magánszektor. És valóban, egyre több cég kezd el foglalkozni az űrszemét problémájával. Hogy a magánszektor egyre nagyobb szerepet kap az űrkutatásban, arról már írtam. Az űrszemétről még sokat lehetne írni, itt a blogon csak a lényeget vázoltam fel. Akit még jobban érdekel a téma, és beszél angolul, annak ajánlom ezt.
