Előző írásomban már fejtegettem, hogy a világűr jövőbeli kihasználásában egyre nagyobb szerepet kap a magánszektor. Ennek a jeleit már manapság is láthatjuk, mégpedig az űrturizmus formájában. Arthur C. Clarke már 1961-ben írt egy rövid regényt (Holdrengés), amelyben turistákat ér baleset a Hold felszínén. A 60-as években az űrverseny lázában rengeteg ember álmodozott azon, hogy kijusson a világűrbe, vagy a Holdon járkálhasson. A Pan Am még várólistát is készített a jövőbeli holdutazásokhoz. Kicsit morbid belegondolni, hogy aztán mi történt a céggel.....
Az űrturistáknak voltak elődeik, akik nem űrhajósok voltak foglalkozásukat tekintve. Az első ember, aki fizetett az útért, helyesebben a munkahelye, egy japán riporter, Toyohiro Akiyama volt 1990-ben. Egy hetet töltött a Mir űrállomáson 28 millió dollárért. Érdekes módon az oroszok voltak azok, akik ezen a téren előretörtek. A MirCorp nevű vállalat 1999-ben megszerezte az űrállomás feletti ellenőrzést, és turistákat akart küldeni, hogy ezzel fedezzék a fenntartási költségeket. Ők voltak az elsők a világon, akik nem állami pénzből hajtottak végre küldetést az űrben. Turistákat azonban nem sikerült az űrbe küldeniük, mivel a Mirt 2001-ben megsemmisítették.
Viszont volt egy szerződésük Dennis Titoval, egy amerikai üzletemberrel. A MirCorp és a Space Adventures, egy amerikai vállalat, sikeresen elérte, hogy Tito a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) látogathasson. 2001 óta 7 űrturista járt az ISS-en, köztük Charles Simonyi is, aki ráadásul egyedüliként kétszer is megjárta az ISS-t. Ők mindannyian 20 millió dollárt fizettek az utazásért. 2009 óta szünetel az űrturistáskodás, a Space Adventures tervei szerint 2013-ban repülnek majd az újabb jelöltek. A vállalat tervei között szerepel holdutazás is, és szuborbitális repülés is. Nézzük ezt, mert ezen a téren már sokkal előrehaladottabb állapotban vannak a fejlesztések.
Szuborbitális repülésnek nevezzük azt, amikor a jármű nem áll Föld körüli pályára, érintkezésben marad a légkörrel, majd leszáll, anélkül, hogy megkerülte volna a Földet. A szuborbitális repülés nagyon népszerű lett a piacon, rengeteg cég próbálkozik a végrehajtásával. Ennek oka pedig az, hogy sokkal több embert vonz a kisebb költségei miatt, és ezáltal több profitot lehet belőle szerezni. Előreláthatólag 200000 dollár lesz egy jegy ára. Az áttörés 2004-ben történt, amikor a Space Ship One elérte a 100 km-es magasságot, amit a világűr és a légkör határának tartanak (Kármán-vonal).
.jpg)
Richard Branson (ki más?) felkarolta ezt a projektet, és létrehozta a Virgin Galactic nevű vállalatot, ami a Space Ship One utódjával kívánja végrehajtani a repüléseket. A tervek szerint a vállalatnak 5 gépe lesz, melyek majd 110 km magasra visznek utasokat. A repülések 90 percig fognak tartani, melyek során néhány perces súlytalanságot is átélhetnek a vállalkozó kedvűek. A prototípust amúgy VSS Enterprise-nak nevezték el. A repülésekre még egy-két évet várni kell, de a legfontosabb teszteket már végrehajtották, és minden jól működött.
200000 dollárja azonban nem mindenkinek van. Mindenki szeretne repülni, ez abból is látszik, hogy a Virgin Galactic már több mint 410 jegyet adott el. Hogy nekünk "halandóknak" mikor lesz esélyünk utazást tenni a világűrbe? Erre a válasz, legalábbis véleményem szerint, hogy a mi életünkben erre még nem lesz lehetőség. Az űrutazás még mindig drága, és amíg nem találják meg a költséghatékonyabb módot, addig csak álmodozhatunk egy ilyen útról. Talán a következő generációnak már több szerencséje lesz....
