Csatlakozz Te is!

Miről szól a blog?

Mi próbáljuk megérteni a minket körülvevő világot. A tudást felhasználhatjuk arra, hogy fejlődjünk, anyagilag jobb helyzetbe kerüljünk vagy megőrizzük egészségünket, ne hagyjuk, hogy átverjenek minket! Úgy érzed Te is hozzá tudsz rakni valamit? Van egy érdekes történeted vagy témajavaslatod? Érdeklődéssel várom leveledet: mpeter0725@gmail.com

Ingyenes és hasznos

Különösen ajánlott

Hogyan irányítják a világot (nemzetközi) bankárok? 1.: Ókor

2011.11.04. 10:02 astroleslie

Ez az új sorozat arról fog szólni, hogy bizonyos egyének a történelem folyamán hogyan szerezték meg az irányítást a pénz felett. Próbálom időrendben elmesélni a történéseket, de elképzelhető, hogy lesznek majd átfedések. Lehet, hogy sokan majd fantazmagóriának vagy összeesküvésnek tekintik a dolgokat, amiket leírok, de ha átgondolják alaposan, akkor látni fogják, hogy az itt leírt dolgok teljesen logikusak. A cikkekben szereplő ismereteknek egy fő forrása volt: egy 1996-os amerikai dokumentumfilm, a Money Masters (honlap). Az ott elhangzott dolgoknak igyekeztem utánajárni, amennyire időm és energiám engedte. Kezdjük tehát a mesélést!

Hogy konkrétan mikor alakult ki az első klasszikus pénz, nem tudjuk. Körülbelül i.e. 3000-ig a kereskedelem cseréken alapult (barter kereskedelem). Aztán Mezopotámiában kialakult az árucikk alapú pénz, vagyis a pénz tárgyi alakot öltött. Ez lehetett akármi, egy kavicsdarab, kagyló, stb.. Mindez valószínűleg azért történt, hogy szabályozzák a különböző áruk kereskedését, és ne legyenek viták a cserénél. Ugyanis, a „pénz minden olyan meghatározott értékkel bíró tárgy, amely a kereskedelmi forgalomban hosszabb-rövidebb ideig mint állandó fizetési eszköz használatos, amelynek átadásával dolgokat lehet megvásárolni illetve adósságokat törleszteni. A pénz szükségszerűen csereeszköz, vagyis a dolog árának megfelelő mennyiségű pénzt egy adott piacon a dologra el lehet cserélni. A pénz attól fizetési eszköz, hogy a pénz mint csereeszköz használata jogilag érvényes tranzakciót hoz létre. Ezen kívül a stabil értékű pénz elszámolási egység és értékőrző funkciót is képes betölteni. Pénz az, amit a piac annak fogad el. Valamint a pénz a leglikvidebb jószág, ezáltal a csere lebonyolítására a legalkalmasabb eszköz.”

Látjuk tehát, hogy a pénz egy értékmérő, forgalmi, fizetési és felhalmozási (kincsképző) eszköz. Ezeket szokás a pénz funkcióinak nevezni. Talán mindenki belátja, hogy a (becsületes) embereknek az a jó, ha a pénz sokáig stabil értékű marad. Azt is láthatjuk, hogy régen a pénz mögött állt valamennyi valós érték. A mai, modern pénzről ez nem mondható el teljes mértékben, inkább bizalmi jellegű: „A modern pénz (az ősiekhez hasonlóan) lényegében egy emberek között kötött bizalmi egyezmény. Fizikai valójában nem, csak szimbolikusan bír értékkel, értéket csupán az emberek bizalma ad neki (más javakra nem váltható, csak a javak közvetítésére használható, a régebben használt pénzekkel ellentétben).” Az első állam (Hérodotosz alapján), ami arany és ezüst érméket veretett, Lüdia volt az i.e. 7. században.  

Mindeközben Babilóniában egy újfajta pénzügyi szolgáltatás jött létre. Néhány egyén arra „szakosodott”, hogy pénzváltóként működjön. Ezek voltak a mai bankok elődei. Hamar rájöttek, hogy másfajta szolgáltatást is nyújthatnak: tárolhatják az emberek vagyonát. Amikor az emberek elvitték hozzájuk a vagyonukat (arany, ezüst, stb.) biztonságos megőrzésre, egy (átvételi) elismervényt kaptak cserébe. Később ezekből az elismervényekből alakult ki a papírpénz, először Kínában, valamikor az i.e. 7. században. Bizonyos mennyiségű pénzt kaptak a tárolásért. Ezzel idáig nincs is semmi baj.

Csakhogy tudjuk, az ember kapzsi. Pontosan ezért, mivel még több profitot szerettek volna, kitaláltak egy újabb pénzügyi szolgáltatást: a hitelt. Pénzt kezdtek kölcsönadni embereknek, akiknek szüksége volt rá. Megtehették, hiszen jelentős mennyiségű pénz állt rendelkezésükre a raktárukban, ez volt a fedezet. A bajok akkor kezdődtek, amikor a hitelek nagysága meghaladta a raktáron lévő javak mennyiségét. (Igazából ez a fő oka a mostani válságnak is, majd látjuk.) A másik dolog, hogy idővel rájöttek arra, hogy ők generálják gyakorlatilag a pénzt (a kiadott papírpénzek beválthatóak voltak más javakra a gazdaságban). Tehát monopóliumba kerültek a pénzellátást illetően. A pénzellátás befolyásolásával pedig a gazdaság működését irányíthatták.

Sajnos konkrét esetekről nem tudunk az ókorban, csak a Római Birodalom idejéből. A korábban említett filmben elhangzik, hogy „i.e. 200-ban Rómában két uralkodó összeütközésbe került a pénzváltókkal. Mindkettő megpróbálta letörni a pénzváltók hatalmát az uzsora (hitel) törvények reformja révén, valamint a földtulajdon 200 holdra való maximalizálásával.” A törvényeket nem sikerült keresztül vinni, és mindkettőt meggyilkolták. (Sajnos nem találtam meg, hogy melyik két uralkodóra gondoltak.)

Ami sokkal jobban dokumentált eset, az Julius Caesar. Ő i.e. 48-ban megszerezte a teljhatalmat Rómában, és diktátorrá kiáltotta ki magát. Ez a modern világban rosszul hangzik, de mit is jelent, hogy diktátor? Julius Caesar azt hangoztatta, hogy azért tölt be ő minden hivatali pozíciót, mert csak így tudja akaratát végrehajtani. (Persze aki nem becsületes, abból nem is lesz jó uralkodó.) A történelem talán úgy állítja be őt, mint valami hataloméhes embert, aki elnyomta az embereket, de valóban így volt-e?

Nézzük meg az egyik legfontosabb tettét! I.e. 48-ban visszavette a pénzváltóktól az érmekibocsátás ellenőrzését, és új pénzt veretett (Julius Caesar aureus). Az aureus aranyból készült érme volt Róma egész története során. Caesar az állam kezébe adta a pénzveretés monopóliumát. Vagyis az állam, és így a gazdaság nem került RÖGTÖN adósságba a pénzváltókkal szemben. A következmény az lett, hogy a római gazdaság uralkodása idején virágzott, az államadósság 1/4-de eltűnt. A nagy mennyiségű pénzkészlet kibocsátásával nagyszerű közszolgáltatásokat valósított meg.

 

Olyan törvényeket hozott, amelyek sokkal inkább a kevésbé jómódúaknak kedvezett (többek között az adókat is csökkentette). A nép ezért szerette is (nem volt ellene lázadás, pedig ő diktátor volt, ami ugye a mai nyelven rossz dolog). Azonban tudjuk, hogy mi lett a sorsa. A későbbiekben látni fogjuk, hogy bármikor, amikor egy jelentősebb politikus fellépett a pénzváltók (később bankárok) befolyása ellen, akkor hasonló véget ért, mint Caesar.

Mi történt Rómával Caesar megölése után? Octavianus (fogadott fia) még fenn tudta tartani a római gazdaság virágzását, de az ő halála után a birodalom hanyatlani kezdett. Az adók növekedtek, akárcsak a korrupció. Az uzsora és a leértékelt érme lett az uralkodó. Végül a római pénzkínálat 90%-al csökkent. Ennek eredményeként a közemberek elvesztették földjeiket és otthonaikat. A pénzbőség hanyatlásával a tömegek bizalmukat vesztették a római kormányzatban, és megtagadták annak támogatását. És tudjuk, hogy Róma hanyatlásával elkezdődött a Sötét Középkor. A következő cikkben látni fogjuk, hogy bizonyos szempontok alapján nem is volt olyan Sötét az a Középkor, mint gondolnánk!

A bejegyzés trackback címe:

https://ertelmesen.blog.hu/api/trackback/id/tr333352471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.