Hardin 1968-ban a Science magazinban publikálta az óta híressé vált esszéjét a közlegelők tragédiájáról. Ebben amellett érvel, hogy ha egy korlátos közvagyonhoz az egyének korlátlanul férhetnek hozzá, akkor annak végeredménye a közvagyon pusztulása lesz a túlhasználat miatt. Egyes energiaforrások kimerülőben vannak, de ugyanilyen korlátozott erőforrás a tiszta levegő és a víz is. Mégsem tűnik úgy, hogy az emberiség mértékletesen és bölcsen tudná ezeket felhasználni. Hogy miért, azt megtudhatod, ha megvizsgálod a közlegelők esetét.
Az említett cikkben (angolul itt) egy angol közlegelő szerepel példaként, amely tíz tehenet tud eltartani, és így mindegyik tehén tíz liter tejet ad. Az egyik gazda egyszer csak gondol egyet, és kicsap még egy tehenet a legelőre. Ekkor egy-egy tehénnek már kevesebb fű jut, ezért mindegyik 10 helyett csupán 9 liter tejet ad naponta – de az a gazda, amelyik két tehenet legeltet, 10 helyett 18 liter tejhez jut. Ezt idővel észreveszi egy másik gazda, és az is kicsap még egy tehenet a közlegelőre. Ekkor már minden tehén csak 8 liter tejet ad, de a két dezertőrnek fejenként 16 liter teje lesz. És így tovább, minden egyes gazda akkor jár jobban, ha még egy tehenet hajt a legelőre. Azonban amikor már legalább hatan cselekednek így, akkor azok is az eredeti 10 liternél kevesebb tejet kapnak, akiknek két tehenük van. Végül, amikor már nyolc gazda tart két tehenet, a kéttehenes gazdák csak négy liter tejet kapnak az eredeti tízhez képest. (A kilencedik gazda már nem nyerne semmit egy második tehénnel.) Ennek ellenére, ha egy gazda úgy döntene, hogy visszavonja az egyik tehenét, rosszul járna.
A közlegelő, mint erőforrás addig működik optimálisan, amíg minden felhasználó betartja a közös megegyezéssel megállapított szabályokat. Azonban egy szabályokat betartó szereplő számára bármely időpontban nyereségesebb a "dezertálás", mint a szabályok betartása – miközben a szabályokat betartó többi szereplő számára egyénenként csak mérsékelten (esetenként alig érzékelhetően) romlik a helyzet. Végső soron a szereplők azáltal, hogy a közvetlen érdekeiknek megfelelően cselekednek, saját maguknak ártanak.
Hardin sokat vitatott javaslata szerint segíthet az erőforrások magánkézbe adása, privatizálása, ahogy ez a bekerítések során az angol közlegelőkkel is megtörtént. Másik javaslata szerint alapvetően kell átértékelnünk az erkölcsös viselkedésről vallott elképzelésünket. Ebbe szerinte beletartozik a szaporodáshoz való jog korlátozása is, ahogyan azt a Kínai Népköztársaság tette.
Ebben az interaktív játékban magad is kipróbálhatod hogyan működik!
Játékelméleti háttér
A közlegelők tragédiája egyfajta sokszereplős fogolydilemmának is tekinthető. A játékban csak akkor van Nash-egyensúly, ha mindenki (pontosabban a 10 gazdából bármelyik 8) verseng (két tehenet legeltet). Az egyszereplős fogolydilemmához hasonlóan itt is olyan az egyensúlyi helyzet, hogy minden egyes szereplő rosszabbul jár, mint ha a kooperatív stratégiát (az egy tehén legeltetését) választották volna. Bővebben a Wikipédián olvashattok erről.
Ne feledd, hogy még bőven van idő részt venni a blog játékán is!
