Május 19-én újabb csalódás ért a magyar ismeretterjesztő tévécsatornák színvonalával kapcsolatban. A kérdéses napon a Viasat History reggel 9-kor levetítette a „A teleszkóp 400 éve” című 50 perces műsort. Eleve ez elég kevés idő összefoglalni 400 év eredményeit és hatásait, nem is lett olyan jó a műsor, pedig jól indult, de a végére összecsapott lett (erről még később). Viszont amit a magyar fordítással műveltek, az majdhogynem felháborító! Csak néhány „gyöngyszem”, ami elhangzott a műsorban:
- „a Világegyetem keletkezése a Nagy Ütközés során”
- „a gravitáció szív”
- „szódium atomok”
- „barionik anyag”
- „ezredmilliméteres rádióhullámok”
És ki tudja, hogy még mi hangzott el, mivel a fele műsort nem hallottam normálisan, mert zajongtak körülöttem….
Felteszem a kérdést: ha már egyszer valaki tudományos szöveget fordít, a másik pedig leadja a tévében, akkor miért nem veszik a fáradtságot, hogy csak egy kicsit is utánajárjanak a dolgoknak? Nem várom el mindenkitől, hogy tudja mi az a barionos anyag vagy a mikrohullámú rádiósugárzás (azt várom el, hogy rákérdezzenek erről egy szakértőnél, és helyesen adják le a tévében!), viszont az már igazi trehányságról, lustaságról és hozzá nem értésről tanúskodik, amikor nem tudják, hogy a „szódium” az a nátrium, a gravitáció nem „szív”, hanem vonz, és az nem „Nagy Ütközés”, hanem Ősrobbanás vagy Nagy Bumm!
Az ismeretterjesztésnek nem szabadna felszínes tevékenységnek lennie! És most nem a „hétköznapi” médiáról beszélek. Ezzel kapcsolatban amúgy Mizser Attila, a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára nemrég egy elég frappáns és kritikus cikket írt. Az ott leírtakkal tökéletesen egyetértek. Sőt! Ugyanezeket a jeleket látom az ismeretterjesztőnek mondott csatornákon. Ezek a csatornák (Spektrum, Discovery, National Geographic, stb.) tele vannak olyan műsorokkal, amelyek egyrészt sokszor teljesen valótlan dolgokat mondanak, másrészt tudományosnak állítanak be olyan műsorokat, ahol néhány primitív egyén épít valami látványosat a „tudomány segítségével” (általában valami romboló szándékkal), és mindezt „tudományos felsőfokon” teszik.
Mint minden, ezek a csatornák is elbulvárosodtak. Már nem az a lényeg, hogy ami elhangzik, az pontos és igényes, hanem hogy minél látványosabb legyen kb. 5 percig, aztán utána úgyis mindenki elfelejti még azt a keveset is, ami egyáltalán elhangzott a műsorban. Egy ismerősöm mondta, hogy mindegyik kisbolygókkal foglalkozó dokumentumfilm fő mondanivalója, hogy „ha egyszer egy ilyen égitest becsapódik, akkor elpusztul minden”, és gyakorlatilag csakis erre hegyezik ki az összes hasonló műsort. Hol marad a David Attenborough-féle „tanári mesélés”, amivel részletesen és jól felépítve elmagyarázzák, hogy hogyan is működnek a dolgok? (Fogadok, hogy ő legalább 4 részes dokumentumfilmet készítene egy hasonlóan terjedelmes témából!) A válasz: sehol. A lényeg a látványos animáció, amivel nincs is semmi baj, viszont az alapos és jól előadott információk már hiányoznak.
Legutóbbi írásomat a Vénusz-átvonulásról láthattátok a blogon. Az a cikk abból a célból készült, hogy majd elküldjük a helyi sajtónak, és amikor az esemény bekövetkezik, akkor lesz miből meríteniük, és így ne írjanak túl nagy butaságokat. A blogra a cikk eredeti verzióját töltöttem fel, de végül a sajtónak egy egyszerűsített változatot küldtünk el. Hogy miért arra jó példa, hogy egy ismerősöm a cikket elolvastatta egy laikus ismerősével, és az illető nem értett meg mindent. Két dologgal volt problémája: a csomópontos résszel, valamint nem tudta, hogy mik azok az exobolygók. A második dolgon lepődtem meg inkább, hiszen az exobolygók szinte napi témái a médiának. Ennek ellenére én is azt tapasztalom, hogy sok érdeklődő, aki eljön a csillagdába, nem tudja, hogy mik is azok az exobolygók. Az ok valószínűleg, hogy az ismeretterjesztő cikkekben nincsenek jól elmagyarázva ezek a dolgok. Egy hasonló példa a fekete lyuk. Szinte minden egyes műsorban vagy könyvben úgy írják körül ezt az égitestet, amiből az emberek fejében egy olyan kép alakul ki, hogy a fekete lyuk egy „kozmikus porszívó”, ami mindent magába szív, legyen az bármilyen messze tőle. És amikor ilyen kérdéssel szembesülök, akkor el kell magyaráznom, hogy az nem így van, és a fekete lyuk inkább egy gravitációs kút, amibe bele lehet esni.
A lényeg, a lényeg: ha már egyszer az iskolákban egyre inkább háttérbe szorul a természettudományos oktatás, akkor különösen arra kellene fokozottan ügyelni, hogy az ismeretterjesztést a lehető legmagasabb színvonalon adják elő. Aki nem hajlandó ebbe elegendő energiát belefektetni, annak véleményem szerint semmi keresnivalója e témában!
