Csatlakozz Te is!

Miről szól a blog?

Mi próbáljuk megérteni a minket körülvevő világot. A tudást felhasználhatjuk arra, hogy fejlődjünk, anyagilag jobb helyzetbe kerüljünk vagy megőrizzük egészségünket, ne hagyjuk, hogy átverjenek minket! Úgy érzed Te is hozzá tudsz rakni valamit? Van egy érdekes történeted vagy témajavaslatod? Érdeklődéssel várom leveledet: mpeter0725@gmail.com

Ingyenes és hasznos

Különösen ajánlott

A legvégső határ 1: Űrbányászat a Naprendszerben

2011.05.31. 11:02 astroleslie


Reagálva a néhány héttel ezelőtti közvélemény kutatás eredményeire (ertelmesen.blog.hu/2011/05/24/veget_ert_az_elso_jatek) egy új sorozatot kívánok indítani a blogon "A legvégső határ" címmel. A cím természetesen a világűrre utal. Ezen írások majd az űrkutatás és a csillagászat egyes témaköreit járják majd körül alaposabban. Elsőként az űrbányászatot, mert az előző hetekben sokszor volt téma a fenntartható fejlődés a blogon.

Legutóbbi írásomban (ertelmesen.blog.hu/2011/05/24/fenntarthato_fejlodes_9) már fejtegettem, hogy az emberiség fejlődésének a kulcsa az új nyersanyag lelőhelyek kiaknázása a világűrben. A Föld véges készletekkel rendelkezik, ami nem elég a jelenlegi 7 milliárdos népesség igényeinek kiszolgálásához. Ráadásul ez a létszám előreláthatólag még nőni is fog, plusz a szegényebb országok is egyre jobb életszínvonalat akarnak maguknak, ami további terhet ró bolygónk forrásaira. Egyelőre azonban nem kell pánikolni, még nem vagyunk a 24. órában. Az egyetlen dolog, amit az űrben nem fogunk megtalálni, az az olaj. Ennek a fogyasztását mondjuk vissza kellene szorítani, amíg nem tudjuk helyettesíteni. Minden más viszont megtalálható odakint. Vegyük sorba az égitesteket!

Mielőtt azonban ezt megtesszük, fel kell tenni a kérdést: miért is olyan nehéz érceket bányászni a Földön? Amikor bolygónk kialakult, egy jó ideig még olvadt állapotban volt. Ekkor még az elemek nagyjából egyenletesen oszlottak el a Föld felszínén és annak közelében. Amint azonban a bolygó hűlni kezdett, a nagyobb sűrűségű anyagok lesüllyedtek a bolygó kérgének mélyébe (differenciáció). Egy bizonyos részük a tektonikai mozgások révén megint a felszín közelébe került, de a többség a mélyben maradt. A ma elfogadott elméletek szerint a Föld kitermelhető ásványkincse gyakorlatilag kisbolygó becsapódásoktól származik. A platina és a kobalt, amik egyesek szerint akár 10-20 éven belül is elfogyhatnak, a közeljövőben már profittal is bányászhatóak lesznek egy földközeli kisbolygón (NEA). 1997-es árakon számítva egy körülbelül 1 kilométeres kisbolygó (M-típus) 20 billió dollárnyi fémet tartalmazhat. 2004-ben a világ nagyjából 1 milliárd tonna vasércet bányászott ki. Kétszer-háromszor ennyi nyerhető ki egy 1 kilométer átmérőjű M- típusú aszteroidából. Egy több száz kilométeres kisbolygó pedig évszázadokra elláthatná az emberiséget. 

Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem a Holdat említettem meg elsőként a bányászati célpontok között? Az ok az égi mechanikában keresendő, azon belül is a "delta-v" nevű mértékegységben. Ez a mértékegység azt jellemzi gyakorlatilag, hogy mennyi energia (irányváltoztatás, üzemanyag, stb.) szükséges ahhoz, hogy eljussunk egy égitestre. Egy kisbolygóra való leszálláshoz kisebb "delta-v"-re van szükség, mint egy holdi landoláshoz. Konkrétan: alacsony Föld körüli pályáról egy NEA-ig 5,5 km/s-os "delta-v" kell, míg ugyanez a Hold felszínéig 6,3 km/s. Ráadásul a visszatérés is könnyebb, az aszteroidák kis tömege miatt. A probléma viszont velük kapcsolatban, hogy időnként nagyon eltávolodnak a Földtől. A megoldás talán egy önfenntartó bánya és gyár lenne, ami a helyszínen fel is használja a kibányászott nyersanyagot, és azt küldi vissza időnként a Földre. Mivel a kisbolygókon nincs víz (legalábbis a többségükön), ezért a kitermelést legegyszerűbben egy automata gyárral lehetne megoldani.

A Holdnak viszont megvan az az előnye, hogy sose kerül 405 ezer kilométernél távolabb. Ráadásul a Holdon van valamennyi víz, a déli pólusa környékén. Ott, bizonyos kráterek falán, megmarad a vízjég, mert állandó árnyékban vannak. Ez nagyon jó hír, ugyanis minél kevesebb terhet kell az űrhajósoknak magukkal vinniük, annál egyszerűbb a küldetés végrehajtása. A holdbázis pedig vízből önellátó lehetne. Nem véletlen, hogy egyes sci-fi szerzők már évtizedekkel ezelőtt arra a környékre álmodtak egy bázist. A Hold pedig bővelkedik kincsekben. Nemcsak fémek találhatóak meg ratja, hanem például a hélium 3-as izotópja is, ami a távolabbi jövő rakéta üzemanyaga lehet. A Hold felszíni kőzete, a regolit, különösen gazdag szilikátokban, de ezen kívül van benne alumínium, kalcium, magnézium és titán is. Ha mélyebbre ásunk, akkor pedig ott lesznek az ércek is (vas, nikkel, stb.). A Holdnak azonban van egy nagy hátulütője: a por. A holdi por nagyon alattomos, rettenetesen tud ragadni, nagyon könnyű és ezért szinte lebeg, és elektrosztatikus töltéssel rendelkezik a napszél miatt. Jó védekezést egyelőre nem találtak ki ellene.

Az aszteroidákról már beszéltem, amikor mint lehetséges ércforrásokat említettem. Van azonban még két típusuk, amelyek fontosak lehetnek. Az egyik, a C-típus, magas széntartalmú. A másik, az S-típus, szilikátokban gazdag. A szén az előző évtizedekben visszaszorult, azonban a nanotechnológiai kutatások során rájöttek, hogy rendkívül jól felhasználható anyag (fullerén). A szilikátokból pedig szilícium nyerhető ki, ami a napelemek alapanyaga, és ugye nem kell mondanom, hogy a világűrben a napenergia alapvető szükséglet.

Amiről még nem esett szó, az az üstökösök és más bolygók holdjai. Ezek a jövőben a víz forrásai lehetnének, ha nem is a Földnek, de egyes távoli kolóniáknak. Az üstökösökkel az a baj, hogy nem úgy keringenek a Nap körül, mint a bolygók, hanem nagyon elnyúlt pályán. Őket valószínűleg csak időszakosan lehetne bányászni, vagy be kellene fogni őket és más pályára állítani. Sokkal izgalmasabbak egyes holdak, mint például az Europa a Jupiter körül. Ott, a jeges felszín alatt, egy körülbelül 100 kilométer mély vízóceán húzódik. Több víz van rajta, mint amennyi a Földön! És az Europa nincs egyedül. Van víz(jég) az Enceladuson, a Ganymedesen, a Titanon, a Tritonon, és még sok másik kisebb holdon is.

Úgy vélem, hogy ebből a rövid listából is látszik, hogy a Naprendszer mennyire gazdag. A Marsról, a Vénuszról, és a többi bolygóról még csak nem is beszéltem. Mi indíthatná el a bányászati kedvet? Természetesen a profit lehetősége, illetve a szükség, ami lassan be is következik. A magánszektor az utóbbi évekig nem foglalkozott a világűr nyersanyagaival, de az elmúlt néhány években az érdeklődés megnőtt. Az egyes űrügynökségek már az 1980-as években is tanulmányokat készítettek az űrbányászati lehetőségekről. Azonban ezek az ügynökségek közel sem kapnak annyi pénzt, hogy ezeket a dolgokat megvalósítsák. A megoldás, amint ezt az amerikai űrpolitika is szépen mutatja, hogy a magánszektort egyre jobban bevonják az űriparba, űrkutatásba. A (közel)jövőben a NASA fő feladata a mélyűri kutatás, felderítés lesz, míg a Föld körüli munkákat egyre inkább a magánszektor veszi át. A trend nyilvánvaló. Az amerikai kormány rájött arra, hogy magáncégek nélkül nem tudja kiaknázni a világűrt, viszont azoknak meg nincsenek olyan eszközeik, amikkel más égitestekre tudnak repülni. Az áttörés akkor fog bekövetkezni, amikor a nyersanyagok ára annyira felmegy, hogy a bányászat a világűrben már kifizetődő lesz a vállalatoknak. És ez az idő már nincs olyan messze!

A bejegyzés trackback címe:

http://ertelmesen.blog.hu/api/trackback/id/tr752945565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.